Antik görög vázák ifjú mesterei

Közben a hatalmas terem egyik szobányi szögletében néhány fiatalember folyamatosan dolgozott, mintha a sok turista ott se lenne. A képlékeny agyag megformálásától a rajz kijelölésén, megfestésén át, egész a kiégetésig és az azonossági igazolvány rákötéséig minden fázis nyomon követhető volt.
A háziak közben kávét, narancslevet kínáltak körül. Már nem csodálkoztam, hogy ők is férfiak voltak s a pénztáros szintén.

Igazi otthonos hangulatot keltettek – legszívesebben én is odaültem volna a festő fiúk közé, hogy legalább egy vázát magam fessek meg azzal a sajátos módon, földből kikevert festékkel.

Az illat is összetéveszthetetlenül sajátos volt – a forró kemence – mint napégette szikla párája, a nyers föld s a kintről beáradó virágillat, a kávé, a frissen facsart narancs… hamisítatlan görög illat! És mindehhez a tökéletes tisztaság! Mintha ott nem is dolgoztak volna… a számtalan kiállított tárgyon egyetlen porszem se!