Az autentikus védjegy presztizse

Nagyon nehéz volt a választás, mert mindegyik modell ismerősnek tűnt, mégsem mondhattam egyre sem, hogy felismerem a jelenetet, de még a lineáris mintákat sem. Pedig minden egyes klasszikus darabon ott volt a csillogó aranyzsinórral ráerősített, az autentikusságát igazoló levél: „Az egykori tradicionális úton, kézzel alkotott példány.” „A múzeumbeli ókori váza pontos másolata.” És hozzá még a drótzsinóron fityegő ólompecsét is, mely ismételten igazolja, hogy az kézi munka és görög.
Mindez, persze, az általam vett vázán is megtalálható, az ólompecsét azóta is veszélyezteti a cserép épségét. Mégsem vágtam le, mintha így nagyobb értéke lenne számomra – dehát szentimentális értékén kívül nincs is egyebe. 

A formája ugyan tökéletes, a terrakotta alapon kirajzolódó barna alakok is ismerős figurák: egyik oldalon a harcba lendült Akhilleusz, a másik oldalon Poszeidón a tritonjával, de hogy miért kerültek egy vázára, máig sem értem. A gyártó is „elfelejtette” az igazolványon pontosítani, hogy melyik múzeumban levő tárgy másolata. Eddig egyetlen katalógusban sem találtam az eredeti nyomára.

Annál érdekesebb más adatokra bukkantam. Létezik például a berlini Altes Museum-ban egy váza, az i.e. V. sz.  híres festője, Szósziász által festett vázakép, melyen Akhilleusz a sebesült Patroklosz sebét kötözi be. Csakhogy ezen a rajzon íj van a sebesült mellett, a hátán pedig tegez, holott az Iliász szerint Patroklosz nem íjjal és nyíllal, hanem lándzsával harcolt.

Nos, némi utánalapozás után megértettem, hogy ez a kép a kutatók képzeletét is megmozgatta s szerintük a rajz nem is Homérosz művéből, hanem a Küpria c. eposzból merítette témáját, mely az Achilleusz haragját előkészítő eseményeket mondja el. A jelenetet bizonyára azt akarta illusztrálni, hogy a szenvedő maga is segít a gyógyítónak.

Ezzel együtt, az én vázám talányát még nem fejtettem meg. Hacsak nem a festő tévesztette össze Poszeidónt Patroklosszal. Mérgemben évekig rejtegettem, de nemrégiben csak előkerestem és beillesztettem a görög művészetet tárgyaló könyveim közé, hisz a soknyelvű, a más-más civilizációk szerint elrendezett könyvtáramban másutt is egy-egy jellegzetes „műkincs” jelzi – afféle nemzetközileg egyezményes jelként – a kötetek hovatartozását.