Ceramic Factory, a modern manufaktúra

Az autóbusz hirtelen fékezett.
Egyszerű fehér épület közelében álltunk meg, melynek homlokzatán messziről kivehető volt az agyagsárga felirat: CERAMICS s előtte kisebb betűkkel a név, A. G. XIPOLIAS, utána pedig, FACTORY. A homlokzati üvegfalat négy sima boltív árnyékolta. Megkerülve néhány gazdagon nyíló piros rózsabokrot, egy terebélyes olajfa árnyékában tértünk be a gyár üzletébe.


Már az üzlet előtt megcsodálhattam az árú sokféleségét. A hatalmas amforáktól és korsóktól a kecses kis vázákig minden akadt ott.

De ahogy beléptem, az üzlet szupermarket jellege megfékezte a lelkesedésem. Addig elképzelni sem tudtam volna annyi cserépedényt. Nem csak az, hogy minden modellből bőségesen jutott volna valamennyi vásárlónak, de a formák és minták sokfélesége valósággal elszédített.

Csak attól tartottam, hogy a sok kíváncsi turista közül meglök valaki és leverek egy drága vázát, s majd fizethetek! Vagy ki tudja, a tulaj tán ilyesmit is beleszámít az önköltségbe!
Itt már nem mertem művészettörténeten töprengeni. 

A rengeteg edény látványa váratlanul ért. Itt már nem az számított, hogy az alap sárga s az alakok feketék avagy fordítva, mely szerint a szakértők csoportosítják a kerámiaedényeket  s állítják, hogy a fekete alakos edények a régiebbek. Itt szinte nem is láttam semmi feketét, inkább a barna, sárga, terrakotta és vörös szín uralta a polcokon sorakozó teméntelen mennyiségű cserepet.

És mégis volt ebben valami varázslatos. Képtelen voltam ellenállni a csábításnak – vettem egy vázát.