Szocializálódás

– Mit vettél? – ölelte át a vállam Anci váratlanul, hogy ijedtemben majdnem leütöttem egy cserepet. De ő csak nevetett. – Ó, csak ilyen kicsit! Nézd, Gizike mit vett. Látod? Két különböző mintájú, de egyformán 80 cm magas vázát! Ugye, szépek?

– Valóban! Tökéletes a formájuk. És milyen ismerős jelenetek vannak ráfestve… lássam csak… Igen, az egyik mükénéi, a másik tirünszi…

– Mindegy! A fontos, hogy az üzlet hivatalos elismervényt ad. És szakszerűen becsomagolja, nehogy eltörjön a repülőn! De vigyázz te is, őrizd meg a számlát, mert a vásár után kisorsolják a számokat! – aggódott Gizike őszintén.

– És mit szeretnél nyerni?

– Akármit! Látod, pénzem, az van elég, bármit megvehetnék, de jó lenne tudnom, hogy szerencsés vagyok! Gyere, vegyek neked is valamit! Ancinak már annyi mindent vettem, hogy attól fél, a szülei el sem hiszik, hogy tőlem van, de neked még nem adtam semmi emléket!

– Köszönöm, de én még olyan sok helyre utazom, hogy aligha pakolhatom fel többel magam.

– Ugyan! Gyere csak, nézd! Mi tetszik itt neked? Mert tudod, ahány tárgy, annyi számla. S a végén egy semmiséggel nyerjük el a főnyereményt. Nézd, ez a kis tálka! A tál a tiéd, a számla az enyém, jó? S ha olyasmit nyerek, amit már vettem is, azt szintén elajándékozom.

Nem tudtam kitérni unszolása elől. Cserébe kértem, hogy ők is keressenek valami csekélységet a részemről, már csak a számla kedvéért is, érveltem komolyan.
Pallasz Athéné, Zeusz lánya, a tudományok és mesterségek istennőjének szimbólumát, egy-egy kis baglyot választottak.

A zöldes patinájú barna kerámiabagoly eléggé giccses volt, de…

Ekkor vettem észre, hogy nem csak antik vázamásolatok, hanem bronzot utánzó szobrocskák s más, divatos használati eszközök is sorakoznak a jól megrakott, hatalmas, többszintes tésztástálaknak tetsző polcokon: minden féle képkeretek, hamutálcák, szalvéta tartók, tégelyek, de még kisebb épületeket utánzó dobozkák és egy méregdrága, az athéniek kincsesházára hasonlító asztali óra – a giccs remekei.

S az eladók, tudtában kétes értékű, de nyilván keresett áruik hovatartozásának – mindezt diszkréten elkülönítve, egyik legalsó polcon halmozták fel. Mégis sokan rátaláltak – s nem csak mert ezek, egy-két kivétellel, olcsóbbak voltak.