10. A hellenisztikus kor

10.  A hellenisztikus kor – i.e. 323-146
 – Görögök lázadás Makedónia ellen: i.e.323-322
– A birodalom feloszlása, a hellenisztikus királyságok: i.e. 322-281
 – Makedón uralom: i.e. 276-239
– A pergamoni királyság: i.e. 240
 – „Demokratikus” forradalom és Spárta függetlenségének vége: i.e. 227-222
 – Róma, a görögök „felszabadítója”: i.e. 200-196
 – Róma legyőzi és felosztja Makedóniát: i.e. 171-168
– Róma provinciájává teszi Mekedóniát és Hellaszt.
– Korinthosz elpusztítása és teljes lerombolása: i.e.147-146

Miután Antipatrosz leveri a görögöket Nagy Sándor makedón hadvezérei negyven évig küzdenek az elsőségért. A poliszformát felváltja a monarchikus államszervezetre épülő birodalom, s a görög rabszolgatartó társadalmi rend végső fázisába ér. Az anyaországi görögség politikai szerepe véget ér.

A hatalmas birodalom hellenisztikus királyságokra való felosztása révén létrejött nagy államok fővárosai virágzó politikai, gazdasági és kulturális központokká válnak.

Megkezdődnek a közvetlen makedón fennhatóság elleni lázadások – mint a lamiai háború, i.e. 323-322 között, majd a chremonidészi háború, az i.e. 260-as években – és különböző szövetségek – mint a déli városok akháj és az északi városok aiól szövetsége – melyek azonban helyi esemény szintjén maradnak, melyek nem tudják módosítani a hellénisztikus világpolitikát.

I.e. III. sz. első felében az elszegényedés és kiszolgáltatottság jelei mutatkoznak. A görög poliszok szövetségre lépnek. Például,  i.e. 280-ban az Aitóliai Szövetség a beözönlő keltákat futamítja meg, az Akháj Szövetség pedig Spárta függetlenségének vet véget. 

I.e. 279-ben a gallok, Brennus vezetésével Delphoig nyomulnak s csak nagy erőfeszítések árán képes a lakosság védekezni. Ebben az időben mindenfelé erődítéseket végeznek s a környék lakossága is a városokba költözik, erődítményeket építenek.

A hellenisztikus uralkodók jóvoltából egyes városok békésebb napokat élnek, de csak rövid időre. Elsősorban Athén, a legfontosabb művészeti központ élvezi a pergamoni uralkodók bőkezűségét.

Spárta viszont súlyos társadalmi megrázkodtatásokat él át, a reformtörekvések vezetőire halál vagy száműzetés vár, mint pl. Aigisz, i.e. 245-241 vagy Kleomenész, i.e. 235-221 között.

Mindvégig az Antigonida-dinasztia uralkodik a görögség felett.
Kis-Ázsiában, Szíriában és Mezopotámiában a Szeleukidák uralkodnak, Egyiptomban a Ptolemaioszok, Pergamonban pedig az Attalidák.

Rhodosz és Délosz szigetét nem érinti az általános hanyatlás. Mindkettő fontos kereskedelmi központtá válik, mely közvetít Makedónia és a többi hellenisztikus monarchia között.

Az i.e. III. századi hanyatlás jeleként Makedónia, bár biztosítani tudja vezető szerepét görög területen, közvetlen uralmát már nem képes gyakorolni. Nagy Sándor hazája V. Philipposz uralkodása alatt, i.e. 221-179 között éri meg ismét virágzását, de ez már csak rövid életűnek bizonyul.

Mikor Róma a Földközi-tenger keleti medencéje megszerzését tűzi ki célul, Görögország területének fontossága ismét növekszik.
Ekkoriban világtörténelmi jelentőségű események zajlanak le itt: i.e. 197-ben V. Philipposzt legyőzik Künoszkephalainál, majd  i.e. 168-ban Aemilius Paullus Püdnánál végleg szétveri a makedónokat.

Ezzel a görögök sorsa is megpecsételődik. I.e. 146-ban, Korinthosz lerombolása után, Görögország területe, mint a Makedón provincia része, már könnyen római tartománnyá szervezhető.

A századfordulón, Naibisszal szemben pedig már az új világbirodalomhoz, Rómához fordul az arisztokrácia.