Görögország

Messzinia – éji barangolás

Messzinia klímájának megfeleloen, kellemes nyári éjszaka volt amikor elindultunk, holott már októbert írtunk.

Az emeletes busz magasából úgy szemlélhettem a tájat, mint kényelmes páholyból, ám a sötétben alig láthattam többet a mögöttünk hagyott helységekbol mint néhány jól megvilágított utcát, fényfüzérek keretébe vont, díszletként ható épületet.

A buszban csend volt. A fényeket is eloltották, talán azért, hogy a repüloút után kipihenjük magunkat. Jobbára el is aludtak az utastársaim.
A váratlan nyugalomban megpróbáltam aktivizálni a memóriámban addig szunnyadó, valahol mégis létezo ismereteket, melyekre kalandozásom során szükségem lesz. De Görögország négy évezredet átölelo történelmével kapcsolatban csak morzsányi adatok villantak fel bennem.
Mégis igyekeztem rendszerezni:

4000 év – zsugoritott történelem
A görög törzsek, pontosabban az achájok, az iónok, aiolok, i.e. 2100-2000 körül érkeztek a Balkán-félsziget déli vidékeire. Aztán az i.e. XV. században az achájok meghódították Kréta szigetét, ahol átvették és továbbfejlesztették az itt virágzó mükénéi magasabb kultúrát. Az i.e. XII. és XI. században, Hellasz legrégebbi történelmi szakaszának számító korban, a dór törzs elözönlötte  majdnem az egész Peloponnészosz-félsziget területét, elsosorban a déli részeit.

A legtöbbet az i.e. XII-VIII. századról, a homéroszi korszakról tudhattam, épp Homérosz híres eposzaiból, az Iliászból és az Odüsszeiából.

A következo korszakban, i.e. a VIII-VI. században már a görög törzsek is rabszolgatartók és rabszolgák osztályára oszlottak. A törzsi társadalom hanyatlása után kialakultak az önálló városállamok: Athén, Korintosz, Spárta, Argosz és más, hasonlón szépcsengésu nevu helyek, melyek eddig valami ismeretlen, távoli világnak tuntek számomra, ahová legfeljebb a klasszika-filológusok, régészek és más tudósok juthatnak el.

Pedig, lám, csupán néhány órányi repülés!

De még az autóval megtett út is semmiség az ókori görögség egykori nagyszabású országjárásához képest. Nem könnyu túra lehetett, mikor a négyévenként megrendezett olümpiai versenyek alkalmával az egész görög világból Olümpiába sereglett a nép.
Tulajdonképpen ok lehettek az elso turisták.

A gyarmatosítás kora, a görög kultúra elterjedése hosszabb fejtegetést érdemelt, ezért csak futólag pontosítottam magamban e kor legjelentosebb eredményét, vagyis azt, hogy az önálló városállamok, a szabad polgárok összefogása eredményeként az i.e. V. században Athénnek sikerült visszavernie a kor legnagyobb katonai hatalmát képviselo perzsa seregeket.

Athén fénykora, a klasszikus kultúra felvirágzása következett, ám Spárta nemsokára felülkerekedett. Még az elemi iskolában tanultuk – hála a kiváló történelemtanárunknak -, hogy Görögország viszonylag kis területén kialakult sok független városállamnak külön-külön megvolt a maga sajátos jellege, a külön életformája. Olümpia és Delphoi a legjobb példa arra, hogy a közös görög vallás és kultúra területenként változott.

A legnagyobb rivális a demokratikus Athén és az arisztokratikus Spárta volt. Az egyes városállamok társadalmi rendjének, az arculatának a kialakulása évszázadokon át tartott, ám a szakadatlan versengés, a vezeto helyért, a hegemóniáért vívott egymás elleni folytonos harc végül is felemésztette Hellasz erejét és a macedónoknak sikerült leigázniuk oket.

Képzeletbeli történelemleckémhez még hozzá kívánkozott, hogy Nagy Sándor halála után a hatalmas birodalom részekre bomlott, s hogy a hellenisztikus rabszolgatartó országok sorra legyengültek és i.e. 146-ban az új nagyhatalom, Róma kényszerítette meghódolásra a görögöket, majd i.e. 476-ban, a Nyugati Birodalom bukása után, Görögország Bizánc részévé vált.

De Nagy Sándort és korát már túl fáradt voltam felidézni magamban – Macedónia még messze volt!

Peloponnészosz – 4000 évi zsugoritott történelem

A görög törzsek, pontosabban az achájok, az iónok, aiolok, i.e. 2100-2000 körül érkeztek a Balkán-félsziget déli vidékeire. Aztán az i.e. XV. században az achájok meghódították Kréta szigetét, ahol átvették és továbbfejlesztették az itt virágzó mükénéi magasabb kultúrát. Az i.e.

XII. és XI. században, Hellasz legrégebbi történelmi szakaszának számító korban, a dór törzs elözönlötte  majdnem az egész Peloponnészosz-félsziget területét, elsosorban a déli részeit.

A legtöbbet az i.e. XII-VIII. századról, a homéroszi korszakról tudhattam, épp Homérosz híres eposzaiból, az Iliászból és az Odüsszeiából.

A következo korszakban, i.e. a VIII-VI. században már a görög törzsek is rabszolgatartók és rabszolgák osztályára oszlottak. A törzsi társadalom hanyatlása után kialakultak az önálló városállamok: Athén, Korintosz, Spárta, Argosz és más, hasonlón szépcsengésu nevu helyek, melyek eddig valami ismeretlen, távoli világnak tuntek számomra, ahová legfeljebb a klasszika-filológusok, régészek és más tudósok juthatnak el.

Pedig, lám, csupán néhány órányi repülés!

De még az autóval megtett út is semmiség az ókori görögség egykori nagyszabású országjárásához képest. Nem könnyu túra lehetett, mikor a négyévenként megrendezett olümpiai versenyek alkalmával az egész görög világból Olümpiába sereglett a nép. Tulajdonképpen ok lehettek az elso turisták.

A gyarmatosítás kora, a görög kultúra elterjedése hosszabb fejtegetést érdemelt, ezért csak futólag pontosítottam magamban e kor legjelentosebb eredményét, vagyis azt, hogy az önálló városállamok, a szabad polgárok összefogása eredményeként az i.e. V. században Athénnek sikerült visszavernie a kor legnagyobb katonai hatalmát képviselo perzsa seregeket.

Athén fénykora, a klasszikus kultúra felvirágzása következett, ám Spárta nemsokára felülkerekedett. Még az elemi iskolában tanultuk – hála a kiváló történelemtanárunknak -, hogy Görögország viszonylag kis területén kialakult sok független városállamnak külön-külön megvolt a maga sajátos jellege, a külön életformája. Olümpia és Delphoi a legjobb példa arra, hogy a közös Görög vallás és kultúra területenként változott.

A legnagyobb rivális a demokratikus Athén és az arisztokratikus Spárta volt. Az egyes városállamok társadalmi rendjének, az arculatának a kialakulása évszázadokon át tartott, ám a szakadatlan versengés, a vezeto helyért, a hegemóniáért vívott egymás elleni folytonos harc végül is felemésztette Hellasz erejét és a macedónoknak sikerült leigázniuk oket.

Képzeletbeli történelemleckémhez még hozzá kívánkozott, hogy Nagy Sándor halála után a hatalmas birodalom részekre bomlott, s hogy a hellenisztikus rabszolgatartó országok sorra legyengültek és i.e. 146-ban az új nagyhatalom, Róma kényszerítette meghódolásra a görögöket, majd i.e. 476-ban, a Nyugati Birodalom bukása után, Görögország Bizánc részévé vált.

De Nagy Sándort és korát már túl fáradt voltam felidézni magamban – Macedónia még messze volt!

A Tajghetosz

Váratlanul minden kivilágosodott és az addig változatos táj, az ezerfényu öblök, kígyózó szerpentinek, buja növényzetu hegyoldalak sora bezárult mögöttünk. Bíborszínü tüzkígyóhoz hasonló, vakító fényáradat tunt elénk.

Hirtelen felharsant valami görög muzsika, az autóbusz szerpentineken elkínzott motorja egyhangú duruzsolássá szelídült s végre megszólalt az idegenvezeto: formális bemutatkozás s rövid felvilágosítás, hogy Görögország tán legszebb hegységének a gerincét, a Tajghetoszt szeljük át. Folytatás »

Az Artemission Tunnel

A frissen hasított sziklák vörösen tárták fel sajgó sebeiket, amit a több csíkban húzódó ívlámpák kegyetlen világossága még ijesztobbé tett, mintha a fehéres-sárga, zöldes agyagrétegek vérzo idegszálak lennének. Mégis csodálattal fedeztem fel a kopár sziklák széles színskáláját. Az ívlámpák burája felett, a félhomályban is  tucatjával vehettem számba a piros, sárga, zöld, lila, fekete minden árnyalatát. De sehol egy fa, még csak fuszál sem.

Annál inkább csodálatra méltónak tunt e vályúszeru mélyedés két falának alján, néhány méternyi magas sávban végighúzódó, szabályos rendben elültetett, még alig pipiskedo növényzet. Piros bogyós berkenyék, ciprusok és sok másfajta cserje amiket a surun sorakozó lámpák narancsos fénye szinte felismerhetetlenné színezett. Folytatás »

Tűz a Peloponniszoszon

Szomorú esemény késztet erre a közbeszúrásra.

Tiz évig halogattam, hogy egykori jegyzeteim alapján leirjam görögországi élményeim. Nem láttam értelmét, de egy május eleji nap reggelén valami megmagyarázhatatlan, belső érzés arra késztetett, hogy azonnal nekirugaszkodjam. És az a kellemes meglepetés ért, hogy felidézve a régi benyomásokat, gondolatban bejárva a látott helyeket, ismét újraéltem a szép élményeket.

Lelkesen vetettem magam új tervem megvalósitásába, könnyen és jó hangulatban dolgoztam, de magam is elcsodálkoztam, mennyire másként látok ma bizonyos dolgokat. Irás közben valahogy minden kitisztult, pontosabban elrendeződött emlékezetemben, a már látott helyekhez fűzhető mitoszok kusza világa leegyszerűsödött, a történelmi események új összefüggéseket nyertek s az időközben hozzátanult ismereteim, a Discovery Civilisation dokumentumfilmjei s más információk révén egy gazdagabb, szinesebb kép tárult elém Hellasz földjéről.

Nem sejtettem, hogy olyan tragikus esemény fog gátat vetni lelkesedésemnek, mint a már hatodik napja tartó peloponniszoszi tűzvész. Folytatás »

Intermezzo

Kis szünetet tartottam görög kalandozásaimban. A sok történelmi adat után, kikapcsolódásként, kiegészítettem a Jellemrajzok c. honlapomat némi horoszkóp-adattal, s mindenféle más elfoglaltságom is akadt, míg ma, pihenésként bekapcsoltam a tévét. A Discovery Civilisation épp az athéni Akropolisz renoválásával kapcsolatos filmet sugárzott. Folytatás »