Peloponnészosz – 4000 évi zsugoritott történelem

A görög törzsek, pontosabban az achájok, az iónok, aiolok, i.e. 2100-2000 körül érkeztek a Balkán-félsziget déli vidékeire. Aztán az i.e. XV. században az achájok meghódították Kréta szigetét, ahol átvették és továbbfejlesztették az itt virágzó mükénéi magasabb kultúrát. Az i.e.

XII. és XI. században, Hellasz legrégebbi történelmi szakaszának számító korban, a dór törzs elözönlötte  majdnem az egész Peloponnészosz-félsziget területét, elsosorban a déli részeit.

A legtöbbet az i.e. XII-VIII. századról, a homéroszi korszakról tudhattam, épp Homérosz híres eposzaiból, az Iliászból és az Odüsszeiából.

A következo korszakban, i.e. a VIII-VI. században már a görög törzsek is rabszolgatartók és rabszolgák osztályára oszlottak. A törzsi társadalom hanyatlása után kialakultak az önálló városállamok: Athén, Korintosz, Spárta, Argosz és más, hasonlón szépcsengésu nevu helyek, melyek eddig valami ismeretlen, távoli világnak tuntek számomra, ahová legfeljebb a klasszika-filológusok, régészek és más tudósok juthatnak el.

Pedig, lám, csupán néhány órányi repülés!

De még az autóval megtett út is semmiség az ókori görögség egykori nagyszabású országjárásához képest. Nem könnyu túra lehetett, mikor a négyévenként megrendezett olümpiai versenyek alkalmával az egész görög világból Olümpiába sereglett a nép. Tulajdonképpen ok lehettek az elso turisták.

A gyarmatosítás kora, a görög kultúra elterjedése hosszabb fejtegetést érdemelt, ezért csak futólag pontosítottam magamban e kor legjelentosebb eredményét, vagyis azt, hogy az önálló városállamok, a szabad polgárok összefogása eredményeként az i.e. V. században Athénnek sikerült visszavernie a kor legnagyobb katonai hatalmát képviselo perzsa seregeket.

Athén fénykora, a klasszikus kultúra felvirágzása következett, ám Spárta nemsokára felülkerekedett. Még az elemi iskolában tanultuk – hála a kiváló történelemtanárunknak -, hogy Görögország viszonylag kis területén kialakult sok független városállamnak külön-külön megvolt a maga sajátos jellege, a külön életformája. Olümpia és Delphoi a legjobb példa arra, hogy a közös Görög vallás és kultúra területenként változott.

A legnagyobb rivális a demokratikus Athén és az arisztokratikus Spárta volt. Az egyes városállamok társadalmi rendjének, az arculatának a kialakulása évszázadokon át tartott, ám a szakadatlan versengés, a vezeto helyért, a hegemóniáért vívott egymás elleni folytonos harc végül is felemésztette Hellasz erejét és a macedónoknak sikerült leigázniuk oket.

Képzeletbeli történelemleckémhez még hozzá kívánkozott, hogy Nagy Sándor halála után a hatalmas birodalom részekre bomlott, s hogy a hellenisztikus rabszolgatartó országok sorra legyengültek és i.e. 146-ban az új nagyhatalom, Róma kényszerítette meghódolásra a görögöket, majd i.e. 476-ban, a Nyugati Birodalom bukása után, Görögország Bizánc részévé vált.

De Nagy Sándort és korát már túl fáradt voltam felidézni magamban – Macedónia még messze volt!