A Tajghetosz

Váratlanul minden kivilágosodott és az addig változatos táj, az ezerfényu öblök, kígyózó szerpentinek, buja növényzetu hegyoldalak sora bezárult mögöttünk. Bíborszínü tüzkígyóhoz hasonló, vakító fényáradat tunt elénk.

Hirtelen felharsant valami görög muzsika, az autóbusz szerpentineken elkínzott motorja egyhangú duruzsolássá szelídült s végre megszólalt az idegenvezeto: formális bemutatkozás s rövid felvilágosítás, hogy Görögország tán legszebb hegységének a gerincét, a Tajghetoszt szeljük át.S mintha eddigi utunkból csakis ez a 2.400 m magasságot is eléro legendás Tajghetosz-hegy (Taügetosz) sziklatömbjébe 1.500 m magasan vájt szakasz érdemelt volna figyelmet mely jelentosen megrövidíti az utunkat, aprólékosan felsorolta az 1.400 m hosszú autósztráda felépítésének körülményeit, nem mulasztva el megjegyezni azt sem, hogy bár még nem  készült el teljesen, máris használati díjat követel, melyet az út végeztével majd minden utas szíveskedjék kifizetni.

Az intermezzo kizárta számomra a további ábrándozást.