Epidaurosz felé
Az epidauroszi autóbusz-kirándulásra a legtöbb turistairoda már otthon leszerződi ügyfelei számára a helyjegyet. (Esetleg Epidavrosz avagy Epidaurus – a megnevezések törvényét még mindig nem sikerült felfedeznem – választásom ez esetben is tetszőleges.) Ezen a reggelen tolongott a tömeg Tolo szűkös parkolójában. Legalább négy busz indult útnak Aszklépiosz szentélye felé.
Elszalasztott látványosságok
Kis kerülővel elérhettük volna Asziné, a tengerparti prehisztorikus fellegvár romjait, melyet Homérosz is megemlít, de a többség leszavazta – Epidauroszba siettünk. Sajnos, Tirünszre emlékeztető látványosságot hagytunk ki!
A zarándokhely
A találkozás pillanatában gondolatban felfrissítettem néhány ide vágó adatot: az Aszklépiosz-szentélyéről és a színházáról ismert Epidaurosz az ókorban szentély volt, de ugyanakkor a betegek felépülésére szolgáló hely is. Az antik írók szerint a görögök mindig egészséges, forrásvizekben gazdag helyre építették Aszklépiosz szentélyeiket, hisz vallásos igényeikhez higiéniai meggondolások is társultak.
Epidaurosz és Olümpia közös vonásai
Epidaurosz szent ligete az olümpiai Altiszt idézte elém. A két kultuszhely határozottan hasonlónak tűnt. Mindkettő közel fekszik egy kis településhez, mely épp a szentélynek köszönheti a létezését. Mindkettő örökzöld lombok közt szétszórt, látványos romterület.
Ám Epidaurosz félreeső szent ligete, ez az ünnepélyes hangulatú völgykatlan valahogy jobban megőrizte eredeti állapotát, mint Olümpia nyitottabb Altisza, melyet sokkal inkább [...]
Az Aszklépiosz-kultusz
A kutatók szerint az a gyönyörű völgy és a szelíd hajlatú domb ahol most Aszklépiosz szentélyének a romjai láthatók, már a kora archaikus időkben is kultuszhely volt.
A felépülés reményében, már i.e. a VII. sz. elején is a Künortion hegy lábánál elterülő völgyben, egy különleges kis szentélyben mutatták be az áldozatokat egy korábbi vadász istenség, Apollón [...]