Tűz a Peloponniszoszon

Szomorú esemény késztet erre a közbeszúrásra.

Tiz évig halogattam, hogy egykori jegyzeteim alapján leirjam görögországi élményeim. Nem láttam értelmét, de egy május eleji nap reggelén valami megmagyarázhatatlan, belső érzés arra késztetett, hogy azonnal nekirugaszkodjam. És az a kellemes meglepetés ért, hogy felidézve a régi benyomásokat, gondolatban bejárva a látott helyeket, ismét újraéltem a szép élményeket.

Lelkesen vetettem magam új tervem megvalósitásába, könnyen és jó hangulatban dolgoztam, de magam is elcsodálkoztam, mennyire másként látok ma bizonyos dolgokat. Irás közben valahogy minden kitisztult, pontosabban elrendeződött emlékezetemben, a már látott helyekhez fűzhető mitoszok kusza világa leegyszerűsödött, a történelmi események új összefüggéseket nyertek s az időközben hozzátanult ismereteim, a Discovery Civilisation dokumentumfilmjei s más információk révén egy gazdagabb, szinesebb kép tárult elém Hellasz földjéről.

Nem sejtettem, hogy olyan tragikus esemény fog gátat vetni lelkesedésemnek, mint a már hatodik napja tartó peloponniszoszi tűzvész.

Mikor az EuroNews először adta tudtára a világnak a szerencsétlenséget, bizonyára senki sem hitte volna, hogy ekkora természeti katasztrófává mérgesedik.

Az első hir amit hallottam az volt, hogy tűzben áll a Tajghetosz lejtője s a füst akkora, hogy kénytelenek voltak lezárni a Kalamatából Spártába vezető autosztrádát. Ha nem épp azzal foglalkozom, hogy gondolatban felidézve e helyeket, érzékeltetni próbáljam  a görög táj páratlan szépségét, akkor is megrenditő egy ilyen értesülés.

Aztán Olümpia következett, az égő ciprusok és pineák, az Altisz száraz füvén fel-fellobbanó tűznyelvek, ahol szinte felismerni véltem a fákat, a romrészleteket, a múzeum mellett meghúzódó szobrokat… és a kétségbeesett emberek, akik szinte meztelen kézzel, egy-egy faággal igyekeztek megállitani a gyorsan kigyózó lángokat… És, persze, a hivatásos tűzoltók, a vizet permetező helikopterek. De az is előfordult, hogy a sziklák s a fák miatt a tűzoltókocsi bizonyos helyeket nem közelithetett meg s az emberek vödrökkel szaladtak oltani a tüzet.

És közben a hir, hogy már halottak is vannak, az első nap 6, majd 14, vagy 16, s a tűz tovább harapózik, már Athén közelét, Évvia-szigetet is elérte. És hozzá kétszer is rengett a föld Görögországban, először, ha jól jegyeztem meg, 5,6 a tűzvész harmadik napján pedig háromszor is, 5,1 erősséggel, a Richter skálán.

Hogy képesek átélni mindezt azok a szerencsétlen emberek?!