Hydra szigete

Szaróni-öböl – a Poszeidon-szentély közelében

A Szaróni-öböl déli vizein haladtunk, az Argolisz partjaitól néhány száz méterre fekvo szép Porosz-sziget mellett. Sajnos, itt nem szálltunk ki, így csak felidéztem magamban a képeken látott „fováros” és környéke hangulatos fehér házait. Érthetonek találtam, hogy e hely nyugalma és az általam csak Zoi reklámfüzetébol ismert, a kellemes nyaralás minden lehetoségét felkínáló szállók idevonzzák a turistákat.

Engem viszont jobban érdekelt volna a mintegy 5 km-es sétával elérheto Poszeidón-szentély, ahol egy i.e. VI. százai dór templom maradványai kerültek elo. A sziget neve azért volt számomra ismeros, mert a híres szónok, Démoszthenész, a görög szabadságeszmék utolsó nagy harcosa i.e. 322-ben itt keresett menedéket üldözoi elol, mielott megmérgezte volna magát. Bár nem szálltunk ki, a tengerek és óceánok istene tiszteletére emelt szentélyt orzo sziget közelsége nyugalmat és szabadságérzetet keltett bennem. Folytatás »

Hüdra

Hajónk, simán „beparkolt” a sziklákból épült magas rakpartnál piheno hajók sokaságába, ahogy ügyes sofor préselodik be a zsúfolt utca szélén sorakozó autók közé. Az utasok sietve kapkodták össze holmijukat és szinte rohanva hagyták el a fedélzetet, mintha attól tartanának, hogy lemaradnak valamirol. Folytatás »

Szerény házban fontos archivum

Kétszintes kőházhoz értem. Nemrég épülhetett, mögötte még ki sem sarjadt a fu a frissen megbolygatott talajon, messzirol mégis reneszánszkori firenzei palotának tunt. Tán épp e félreértést elkerülendo bontották meg a szimmetriát s építettek bal szárnyára még egy emeletet.

Néhány kényelmesen szétterülo lépcsofok vezetett a masszív, kétszárnyú kapuhoz, ahol szerény tábla jelezte, hogy ez a Hüdrai Történelmi Levéltár-Múzeum. Folytatás »

Görögország egyetlen mindvégig független szigete

Hellasz történetéhez viszonyítva, Hydra szigete nem túl mélyen nyúl vissza a múltba, csak a XV.-XVI. században kezdett benépesülni s foképpen a XVIII. században, mikor a szárazföldet elözönlo törökök eroszakossága elol ide menekült a lakosság.

Tengerre utaltságuk jó hajósokká tette a szigetlakókat, a legendák még kalózokról is szólnak. A sziget aranykora a napóleoni idokre teheto, mikor a 30.000-et is elérte a lélekszáma – mára ez már csak néhány ezernyire teheto. Folytatás »

A Hüdrai Történelmi Levéltár Muzeum

A Történelmi Levéltárt 1918-ban alapították. Az iratokat a hely jótékony szülötte, Gikas N. Koulouras, a tehetos hajófelszerelo által Hydra községnek felajánlott épületben helyezték el.

Az archívum alapját egy hydrai kolostorban, maga A. D. Lignos, a helység negyven éven át tisztségben levo polgármestere által talált, 1708-1865 között kelt iratok képezték. Áldozatos munkája eredményekét a levéltárat sikerült rendszereznie és újramásolnia. Ugyanakkor kieszközölte egy múzeum és egy könyvtár létesítését a szigeten. Folytatás »

Az alfaviton

A könyvtár gazdag kéziratgyujteménye láttán eloször tapasztaltam mennyire parányivá lesz az ember idegenek közt, ha nem ismeri a nyelvüket. Addigi kalandozásaim során még sosem szembesültem számomra teljesen idegen nyelvu szövegekkel.

A cirill betuk ismeretében nem volt nehéz a görög ábécé, az alfaviton, ám ha sikerült is kisilabizálnom a szavakat, értelmük rejtély maradt. Mindig nagyon fontosnak tartottam, hogy csak olyan helyre utazzam ahol beszélem a helyiek nyelvét s lám, életem legjelentosebb útján épp ez a lényeges eszköz hiányzott a poggyászomból! Folytatás »

Hüdra – az athéni kulturális élet jelességei kedvence

Hydra divatos szórakozóhely. Itt nem közlekedik autó, tiszta a levego. A csendes, nyugodt sziget elsosorban az athéni kulturális élet ismert alakjainak, íróknak, festoknek a kedvenc helye, de a helybeliek szívesen látják a külföldieket is.

A valamikori hajósok leszármazottai számára jó megélhetési lehetoséget jelent a turizmus.

Csak azon csodálkoztam, hogy a velem együtt érkezett „hajórakománynyi” látogató közül a múzeumot senki sem vette észre, pedig ott volt a rakpart szélén és egyszeru, sziklából épült szürke falaival szinte kirítt a többi épület színes virágú teraszai közül. Folytatás »

Promordiális világ

Mivel még volt idom a hajó indulásáig elsétáltam a tarka üzletsor elott. Sorra megbámultam az elegánsan nagyvonalú vagy túlzsúfolt, már-már giccses kirakatokat, a szivacsfüzérekkel, színes kendokkel és kalapokkal felékesített bejáratokat.

Egyik ajándékbolt megállásra kényszerített. Valami egészen különös világ benyomását keltette. Betértem.

A bo választék ellenére sem zsúfolt helyiség, a jól adagolt fényes csillogás és rejtett világítás keveredése, a kiváló minoségu selymek, tüllök és kékeszöld növények összhangjából eredo sejtelmes hangulat mintha hirtelen a tenger mélyére  szippantott volna. Folytatás »