Szerény házban fontos archivum

Kétszintes kőházhoz értem. Nemrég épülhetett, mögötte még ki sem sarjadt a fu a frissen megbolygatott talajon, messzirol mégis reneszánszkori firenzei palotának tunt. Tán épp e félreértést elkerülendo bontották meg a szimmetriát s építettek bal szárnyára még egy emeletet.

Néhány kényelmesen szétterülo lépcsofok vezetett a masszív, kétszárnyú kapuhoz, ahol szerény tábla jelezte, hogy ez a Hüdrai Történelmi Levéltár-Múzeum.

Bár egyszeru sétaútnak hirdették, gondoltam, hogy csak akad majd valami fontos érdekesség itt is a számomra. S hogy ösztönösen pont egy levéltárhoz értem, fellelkesített.

A múzeum elotti tágas, félkör alakú téren ágyúk sorakoztak. Csövük  az öböl szuk bejárata felé irányult. Nem volt nehéz elképzelnem, hogy ide aligha térhetett be épen ellenséges hajó.

Kíváncsin nyitottam be a tiszteletet kelto épületbe. A széles kolépcso az emeleti elotérbe, a múzeumok szokásos kellékei közé vezetett: kassza, ruhatár és az elengedhetetlen szuvenír-bolt. De egyetlen lélek sem.

E körülmény bátorrá tett – én voltam elonyben, ha az or nincs a posztján. Íme az alkalom, hogy majd teszteljem a hivatalos igazolványom hatását. E bizonyos nemzetközi tanács által kibocsátott francia nyelvu tagsági könyv birtokában ingyen járhattam be Európa múzeumait. Az évi tagsági díj nem volt csekély, ám ha számba venném, akkoriban hányszor éltem a lehetoséggel, megérte! Persze, a fellépéstol is függött.

Hamarosan törékeny, csinos feketehajú hölgy került elo valamelyik belso irodából. Tán maga a múzeum igazgatónoje. Az igazolvány láttán azonnal franciául szólt hozzám. Valósággal örült, hogy valakivel így is beszélhetett. Mint mondta, a fiatalabb korosztály már inkább csak angolul tud, de o büszke a francia nyelvtudására.

Nem titkolt örömmel vezetett végig a jelentos történelmi és kulturális kincseket orzo termeken s oszintén bevallotta, hogy sajnos, még a görögök is alig tudtak a nemrégiben átszervezett, fontos adatokat orzo archívumról és a régi, jobbára XVIII. század eleji és XIX. századi kiadású értékes könyveket tartalmazó könyvtárról, melyet folyamatosan bovítnek az újabb, nem csak történelmi de szépirodalmi kiadványokkal, folyóiratokkal, újságokkal, s foleg olyan muvekkel, melyek ismertetik a sziget történelmi jelentoségét.

De bízik az informatika kínálta lehetoségekben. s biztos abban, hogy intézményük hamarosan elnyeri méltó helyét. Ezért igyekszik nekem is minél többet elmondani a hely történelmérol, sot, örülne ha elfogadnám a néhány ismeretterjeszto- és reklámfüzetet, hogy minél hitelesebb hírét vigyem Hydra szigetének és lakóinak.