Hüdra

Hajónk, simán „beparkolt” a sziklákból épült magas rakpartnál piheno hajók sokaságába, ahogy ügyes sofor préselodik be a zsúfolt utca szélén sorakozó autók közé. Az utasok sietve kapkodták össze holmijukat és szinte rohanva hagyták el a fedélzetet, mintha attól tartanának, hogy lemaradnak valamirol.
Csak ekkor derült ki, milyen sokan voltunk! A partra szálló turisták bolyból menekülo, fürge hangyákként özönlötték el a kikötot, de amint a fotér széléig értek úgy eltuntek, mint varázsütésre: a sugarasan kapaszkodó csupa-virág utcák, a félkörben álló, csecsebecsékkel csalogató üzletek, az egymás mellé préselt színes ponyvák s napernyok alá húzódó elegáns cukrászdák és hangulatos vendéglok sora éhes szivacsként szívta magába az új látogatókat. Az utolsók közt én is kiszálltam.

Simán, mintha egyszeru küszöbön léptem volna át. Hidra-szigetre értünk. Vagy Idra, avagy Hüdra. Ahány forrás annyiféle megnevezés. Ahogy feltekintettem a környezo hegyekre, eloször éltem át a megrendíto érzést, hogy a sziget nem olyan mint gondoltam. Elso impulzusként magam is a tömeg után iramodtam, a környezo dombok felé, hogy a legmagasabb tetejérol belássam az egész szigetet, de alig néhány lépés után útjelzot pillantottam meg. Alatta részletes térkép, mely meggyozött szándékom hiábavalóságától – Hydra szigete jelentos terület, s nem az a valamikor gyermeki ésszel elképzelt könnyen bejárható és a közepérol minden irányba jól belátható terület. A kiköto, a rakpart mentén elhelyezkedo éttermek, kávézók és üzletek csak kis szelet a hasonló nevu fovárosából. Még tettem néhány méternyi utat a csúcsig. Végtelennek tüno, kopár dombhátak terültek elém. Hepehupás terméketlen talajuk ellentéte volt a kiköto körül elhelyezkedo fehér házak csupa-virág környezetének.  

Mikor eloször hallottam Hüdra sziget nevét, önkéntelenül is a mitikus helyre gondoltam, ahol Héraklész legyozte a sokfeju hüdrát. S bár a Lernától nem messze fekvo sziget nem felel meg az eposzbeli leírásnak, nem voltam az egyetlen, aki e szigetet véltem a homéroszi hos második feladata eseményei színterének. Barangolásom során késobb is tapasztaltam, hogy ezen a vidéken mennyire élénken élnek a mítoszok a lakosság tudatában, s mennyire szívesen azonosítják lakóhelyüket a múlt ködében gyökerezo történések színterével. Mai kutatók már tudományos magyarázatot is találtak a hüdrához kötodo osi mítosz értelmezésére: a szörny maga az itt létezo mocsaras vidék, melyet az ido folyamán sikerült „lefejezniük” – a mocsarakat sorra lecsapolták.

Csakhogy az elém táruló kopárság inkább azt sugallta, hogy ez a vidék a homéroszi korban sem lehetett mocsaras vidék. S valóban, késobb megtudtam, hogy az ókorban a sziget lakatlan volt.