Promordiális világ

Mivel még volt idom a hajó indulásáig elsétáltam a tarka üzletsor elott. Sorra megbámultam az elegánsan nagyvonalú vagy túlzsúfolt, már-már giccses kirakatokat, a szivacsfüzérekkel, színes kendokkel és kalapokkal felékesített bejáratokat.

Egyik ajándékbolt megállásra kényszerített. Valami egészen különös világ benyomását keltette. Betértem.

A bo választék ellenére sem zsúfolt helyiség, a jól adagolt fényes csillogás és rejtett világítás keveredése, a kiváló minoségu selymek, tüllök és kékeszöld növények összhangjából eredo sejtelmes hangulat mintha hirtelen a tenger mélyére  szippantott volna.

A legkülönfélébb formájú korallok, a színes csigaházak, gyöngyházfényu kagylók, általam még ismeretlen tengeri szörnyek mészvázai keveredtek a tenger medrét utánzó asztalokon, különbözo kosarakban, üvegvitrinekben s mindez olyan muvészi rendetlenségben, mintha csak véletlenül kerültek volna oda, hogy a természet végtelen változatosságát hirdessék.
Alig tudtam kivonni magam e sok gyönyöruség buvöletébol.

A sokféleség, mellyel a természet képes elárasztani magát, mámorossá tett. És arra gondoltam, miért is bolondoznak annyit az emberek, hogy remekmuveket alkossanak, hisz csakis a természet az igazi mualkotó. Hány meglepoen beszédes formájú ko, szikla, mennyi meghökkenton szép fosszília!

Akad is muvész, aki egész életében csak a köveket utánozza. Ám a csigákat senki sem utánozhatja tökéletesen! Micsoda formavilág! Se az ókor csodái, se a modern muvészt próbálkozásai nem érnek fel vele.

Ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy megérintsem, végigtapogassam azt a sok gyönyöruséget. S ahogy selymesen finom vagy épp érdes, tüskös és szúrós testükön végigsiklottak az ujjaim, mintha hirtelen minden más dimenziót nyert volna, s a kagylókkal és csigákkal együtt magam is ott lebegnék valahol a déli tengerek mélyén, valamilyen primordiális világban, mely jótékonyan összebékíti az egész mindenséget.

A tulajdonos köszöntése helyezett vissza a valóságba. Egyedi formájú fehér korallt kínált, mint üzlete legszebb ékességét. Szívesen fogadtam a segítséget – egyedül képtelen lettem volna választani annyi különlegesség közül.

Ez a valóban utánozhatatlanul szép, jókora fehér korall majdani kollekcióm elso darabja lett. Idoközben sok helyet bejártam, válogathattam a déli tengerek más kincsei közül is, de szebb formájú korallt még sehol sem láttam – vagy tán csak én vagyok túl igénytelen.
De vajon nem épp ez a boldogság, hogy az ember tudjon örülni a csekélységnek is?

A kikötobe érve láttam, hogy utastársaim is csomagokkal megrakottan tértek vissza, de hinni akartam, hogy én találtam a legszebb szuvenírt.