Iraklion nevezetességei: a Velencei Erőd

Iraklion megtekintését a legjobb a régi kikötőtől, az egykori Velencei Erődtől kiindulva kezdeni. A meglepően komor erőd, melyen távolról semmi sem sejttet életet, csendes kis öbölt véd.Az öböl közelébe érve felfedezhető a csónakok és halászbárkák néma nyüzsgése – a tengeri halászok, akik megszokták a csendet, nemigen hangoskodnak, alig szólnak egymáshoz.

Egykor, útban Velencébe vagy épp onnan érkezve, itt kötöttek ki a kelet felé utazó gályák. A jelenlegi Vámhivatal épületeiben valamikor itt hajóépítő és hajójavító műhelyek is működtek.

A Velencei  Erődről először a XIV. század közepén esik szó egy, a velencei doge-hoz írott jelentésben. A kétemeletes erőd mai formája a XVI. századból való.

A Velencei Erőd keleti részén figyelmet érdemel az Agiosz Georgiusz-kapu az 1565-ből származó felirattal, dél-keleten pedig a szép, 1567-es és 1587-es dátumú domborművekkel és feliratokkal díszített Kenurja Porta, más néven Pili Iszu, azaz Jézus kapu.

Egészen délre pedig a Martinengo-bástya található a híres krétai író és politikus, az 1957. Október 26-án, Freiburgban elhunyt Nikosz Kazantzakisz síremlékével, melyre ez van vésve: „Nem remélek semmit, nem félek semmitől, szabad vagyok.”.

(A krétai földművescsaládból származó Kazantzakisz az 1889-es és 1897-es törökellenes felkelések idején kényszerült elmenekülni szülőföldjéről.)

A síremlék után máris az erődítmény masszív fala és a Pantokrátor-kapu következik. A kapu nagy ívét a XX. században megerősítették.

Észak felé az 1567-ből való kis kapuboltozat látható. A kapuból szép kilátás tárul a hegyekre.