Knósszosz: Minósz és a Minótaurosz mítosza

 A krétai bikáról a Homérosz által leírt heraklidák kapcsán olvashatunk. Eurüsztheusz, a híres héraklészi munkák hetedik feladataként, megparancsolta Héraklésznek, hogy vezesse a krétai bikát Mükénébe. Ez a bika Poszeidón ajándéka volt, mikor egyszer Minósz, Kréta királya megfogadta, hogy ami előbukkan a tengerből, azt Poszeidónnak fogja áldozni. De mikor a tenger partra vetette a gyönyörű bikát, Minósz nem akart megválni tőle s inkább a saját gulyájához terelte. Erre Poszeidón megharagudott, és megvadította a bikát.

Mikor Héraklész elkérte Minósztól a gyönyörű állatot, a király azt felelte, hogy vigye, ha bírja. És Héraklész el is vitte, de csak megmutatta Eurüsztheusznak, majd szabadon engedte. Az elszabadult bika pedig bebolyongta egész Spártát és Árkádiát, sőt, átkelt a korinthoszi földszoroson, az Iszthmoszon, és elért a marathóni síkságra. Itt addig háborgatta a vidék lakóit, amíg Thészeusz, Athén vendégszerető és igazságos királya eljött érte, s miután leteperte, végig vezette Athén utcáin és feláldozta Pallasz Athéné oltárán.

Thészeusz még Troizénben élt, mikor Aigeusz király a Panathénaia ünnepén fényes versenyjátékot rendezett, melyen a krétai Minósz király fia, Androgéosz, mindenkit legyőzött. Az athéniak féltékenyen figyelték az idegen győzelmét, mire Aigeusz király a marathóni bika ellen küldte a krétai királyfit, akit a bika halálra taposott.

Minósz király méltó haraggal indított hadat fia gyilkosai ellen s az istenek meg is büntették Athént a vendégjog ily durva megsértése miatt. Járványt és olyan nagy szárazságot bocsátottak egész Attikára, hogy még a folyók is kiapadtak. Apollón isten pedig kijelentette, hogy az istenek haragja csak akkor szűnik meg és a csapástól csak akkor szabadulnak, ha kiengesztelik Minószt, a krétai királyt.

Minósz kegyetlen sarcot követelt: kilencévenként küldjenek Kréta szigetére hét ifjút és hét hajadont. Ezekre az a sors várt, hogy a király parancsára Daidalosz által épített zegzugos barlangban, a labürinthoszban őrzött Minótaurosz, a krétai királyné, Héliosz leányának, Pasziphaénak a szörnyszülött fia, felfalja őket. Ez volt a félig ember, félig bika emberevő szörnyeteg, a „Minósz-bika”.

Már háromszor is sor került a rettenetes adóra, mikor Minósz király maga ment Athénba választani az ifjúság színe-javából. Ez alkalommal Thészeusz királyfi is a kiválasztott ifjak közé került. Az ifjak csak fegyvertelenül szállhattak hajóra.

A mitológia szerint, Thészeusz isteni apja Poszeidón volt, halandó apja pedig Aigeusz, Athén királya, aki azzal örökítette fiára a súlyos szikla alá rejtett kardját és saruját, hogy majd csak akkor vegye magához, ha képes egyedül elgördíteni az akadályt. Mikor Thészeusz tizenhat éves lett, anyja a sziklához vezette és miután könnyedén eltávolította a sziklát, felemelte a kardot, felvette a sarut és elindult ősei, az Erektheidák hazájába.

Thészeusz hőstettei oldalakra rúgnak de nem Knósszosz történetéhez tartoznak, s az sem, hogy miért ő alapította meg Zeusz tiszteletére Hekalaiosz ünnepét, annál inkább ide vág a marathóni bikához fűződő szomorú emlék, amit krétai bika megnevezéssel is megtalálunk a görög mitológiában.