Knósszosz

Knósszosz: Minósz és a Minótaurosz mítosza

 A krétai bikáról a Homérosz által leírt heraklidák kapcsán olvashatunk. Eurüsztheusz, a híres héraklészi munkák hetedik feladataként, megparancsolta Héraklésznek, hogy vezesse a krétai bikát Mükénébe. Folytatás »

Knósszosz: Thészeusz és Ariadné mítosza

Útban Kréta felé Minósz, a krétai király, aki újabb ifjakért járt Athénban, hogy feláldozza őket a Minotaurosznak, szerelemre gyulladt Eriboia, az athéni szűz iránt, aki riadtan hívta segítségül Thészeuszt. Folytatás »

Knósszos története

Knósszosz vidéke már a korai neolitikum óta lakott terület volt. Az első paloták az i.e. 2. évezred elején épültek s ezek romjaiból az évezred végéig többször is felújították a különféle épületeket. A paloták későbbi pusztulása és a domb elnéptelenedése azonban nem vetett véget teljesen az itteni életnek. Az akkoriban hozzávetőleg százezer lakosú minószi város tovább fejlődött s még Homérosz is nagy poliszként említi majd. Folytatás »

Knósszosz dombja, az egymásra halmozódott korszakok

A Kréta mai fővárosától, Iraklióntól mintegy 5 kilométernyire délre fekvő dombon épült nagy palota volt Knósszosz bronzkori városának a központja. Az alacsony domb tulajdonképpen mesterséges, itt ugyanis  i.e. 1900-ig, a palota megépítésének koráig, mintegy négyezer éven át halmozódtak egymásra a lakóházromok, melyek megemelték a talaj szintjét. Folytatás »

A Knósszoszi Palota – Evans rekonstrukciója

A Knósszoszi Palota mai képe az Arthur John Evans (1851-1941) által kiásott falak és az ugyancsak általa hozott módosítások eredménye. 1900. április 13. a régészet történetének fontos pillanata: Evans ekkor pillantotta meg először a knósszoszi palota földszintjén levő tróntermet.

Knósszosz labirintusszerű épületei közt a modern turista az útikalauzt vagy legalább a palota alaprajza térképét tekintheti Ariadné fonalának, mely nélkül aligha tudna eligazodni a  számos látnivaló között.

Amennyiben valaki nem idegenvezetővel akarja bejárni a sok mítosz emlékét őrző Knósszoszi Palotát, az sem árt, ha a reggelt a hangulatos, szabadtéri kávézóban kezdi, ahol egy friss, sajátosan helyi üdítőital vagy görögkávé mellett, előbb felvázolja, mire is kíváncsi.

A Knósszoszi Palota a nyugati udvar felől közelíthető meg, melyet az Új Paloták korában kiköveztek s egykor nagy vallási ünnepek színtere is lehetett. Az egykori kőkerítésből már csak néhány csonk észlelhető, de a tengerpart felől a minószi lépcsős ösvényen közeledő idegent bizonyára lebilincselhette az i.e. 2000 és 1750 közti időszakból származó, lapos tetejű, helyenként öt emeletet is elérő épületegyüttes oszlopsoros homlokzata, melynek oszlopos lépcsőfeljáratát valószínűleg fából faragott díszítőelemek ékesítették.

A Knósszoszi Palota főbejárata az udvar délkeleti sarkán található. Keleti falán bikaviadalt ábrázoló freskó, melyből már csak a bika lába maradt fenn és a színes márványerezetet utánzó festés. Mellette a palotaőrség helyének romjai.

A propülaia a Felvonulási folyosóra nyílt s falát több száz alakos freskó borította, mely a mindennapokból örökített meg jeleneteket – ma az Iraklióni Régészeti Múzeumban (egyszerűbben Régészeti Múzeum) látható a restaurált részlet. Más kutatók szerint a freskó az istennő – vagy királynő – elé két irányból járuló áldozathozó férfiak menetét ábrázolja.

A Felvonulási folyosó néhány m után dél felé, kanyarban folytatódott, de utolsó szakaszát valószínűleg földrengés rombolta le. Ezért csak három oldal felől juthattak el a látogatók a Nagy Propülaiához, a méltóságos emeleti lépcsőfeljárat kezdetéhez. A fény világítóaknán keresztül ért a négyszögletes oszlop által tartott, ünnepélyes hangulatú oszlopcsarnokba.

La Parisienne – Knósszoszi freskók

Evans, a falmaradványok és az oszloptöredékek alapján rekonstruálta a terem déli falát, két oszlopát és a tetőzet egy részét. Mivel elképzelése szerint itt a monumentális „felvonulási freskó” egész a Nagy Propülaiáig kitöltötte a falakat, a déli falra a híres „rhütonvivő” két másolatát helyezte át. Evans szerint ide torkollott a palota nyugati bejáratától vezető árkádos folyosó is, így a sziget felől érkező látogatók az impozáns oszlopcsarnokon juthattak a palota belső termeibe. Folytatás »

Knósszoszi Palota: a trónterem

Bár a Knósszoszi Palota emelete északnyugati része teljesen elpusztult, a maradványok alapján Evans arra következtetett, hogy az emeletről lépcső vezetett, egyenest a színházhoz. A veranda északi sarkából ma kis csigalépcső visz a földszintre, pontosan a trónterem előterébe. Folytatás »

A knósszoszi központi udvar

A Knósszoszi Palota hangulatos de kis méretű trónteremből szívesen megy ki a látogató a fényes központi, vagy főudvarra. Egykor ez a  kb. 52 x 24 m alapú, faragott kőlapokkal kirakott udvar volt a palota centruma. A palota tornácokkal, oszlopos verandákkal és kapuzatokkal tagolt homlokzatai is a meglehetősen tágas udvarra néztek. Folytatás »

A Liliomos herceg és a kettős bárdok – Knósszosz

A Knósszoszi Palota keleti szárnya a fejedelmi lakosztályoknak, valamint a műhelyeknek adott helyet. Mivel ezt a részt csak a domboldal bizonyos részének az elhordásával tudták kialakítani, a földszintje jóval az udvar szintje alá került. Ennek köszönhető, hogy ez az épületrész a nyugatinál jobb állapotban maradt fenn, hisz a domboldal szinte megtámasztotta a romokat. Folytatás »

Királyi lakosztály – Knósszosz

Evans szerint a Knósszoszi palota három részre tagolt, „sokajtós” helyisége volt a király fogadóterme s a fejedelmi lakosztály központja. Csakhogy a konszolidálás érdekében betonnal pótolta az egykor fából ácsolt ajtókeretet. Evans feltevését megerősíti, hogy a bejárattól balra, a fal mellett állt a „baldachinos trónus”. Ma már csak a falba vésett nyomai láthatók, melyeket üvegvitrin véd.  Folytatás »