A Liliomos herceg és a kettős bárdok – Knósszosz

A Knósszoszi Palota keleti szárnya a fejedelmi lakosztályoknak, valamint a műhelyeknek adott helyet. Mivel ezt a részt csak a domboldal bizonyos részének az elhordásával tudták kialakítani, a földszintje jóval az udvar szintje alá került. Ennek köszönhető, hogy ez az épületrész a nyugatinál jobb állapotban maradt fenn, hisz a domboldal szinte megtámasztotta a romokat.Elhaladva az un. déli bejárat mellett, a „Liliomos herceg” freskójáról elnevezett folyosóra érünk, mely a palota központi udvarához vezető, déli propülaia ékessége. Ma itt a freskó kópiája látható. 

Tovább haladva egy erősen romos épületrész előtt máris elérünk a palota keleti szárnyának a fő látványosságához, a nagy lépcsőházhoz.
A központi udvar mellett elhelyezett nagy lépcsőházat a minószi építőművészet legnagyobb csodájaként tartják számon a szakértők. Itt öt elegáns, enyhe lejtésű kő lépcsőfordulóról kövezett pihenő ágazott le a csarnokba és a folyosókra és legalább még egy emeletnyit, ha nem még tovább, folytatódott felfelé is, a központi udvar szintje fölé.

A négyszög alapú lépcsőház eredetileg a keleti épületszárny öt emeletét kötötte össze, ugyanakkor biztosította a környező helyiségek levegő- és fényellátását. A lépcsőház szépségét elsősorban az arányai s főleg a szakaszosan emelkedő párkányzatra támaszkodó jellegzetes, felfelé szélesedő minószi oszlopoknak köszönheti.

Az emelkedve körbefutó minószi oszlopsor minden szinten belső tornácot alkotott, mely hangulatossá tette az egész építményt. A felülről és oldalról betűző napfény olyan sajátos fény-árnyék hatást keltett, mely nagyszerűen tagolta a teret.

A lépcsőház legalsó szintjén, kelet felé, folyosó nyílik, melyet – a padlózatban látható íves kopás tanúsága szerint – ajtó zárt el.
Jobbkéz felől a kettős bárdok terme, mely a világító udvar falába vésett jelről kapta a nevét. A kettős bárdok terme volt a királyi megaron vagy „sokajtós” terem előtere.