Knósszos története

Knósszosz vidéke már a korai neolitikum óta lakott terület volt. Az első paloták az i.e. 2. évezred elején épültek s ezek romjaiból az évezred végéig többször is felújították a különféle épületeket. A paloták későbbi pusztulása és a domb elnéptelenedése azonban nem vetett véget teljesen az itteni életnek. Az akkoriban hozzávetőleg százezer lakosú minószi város tovább fejlődött s még Homérosz is nagy poliszként említi majd.Knósszosz sok ezer éves történelmi szerepét földrajzi fekvése határozta meg: a kis domb egyaránt közel állt a kikötésre alkalmas tengerparthoz és a védelmet nyújtó magas hegyekhez. A knósszoszi dombról egykor könnyen beláthatták a környéket, s ellenőrizhették mind a sziget belseje felé vezető utakat, mind a tengerpart menti forgalmat.

Hajdan a domb lábánál kanyargott a bővizű Kairatosz, mely átszelve a síkságot, a tengerbe ömlött. Egyes adatok szerint a folyó hajózható volt, de napjainkban már szinte az egész év folyamán száraz a medre. Ma Katszambasz néven ismerik.

A görög időkben Knósszosz volt a sziget egyik legnagyobb városa, mely folyton viaskodott a többi krétai várossal a vezető szerepért. A kutatók szerint lakossága ekkoriban 80-100 ezer főnyi lehetett. A római korban Knósszosz politikai befolyása megszűnt, de továbbra is fontos településként tartották számon. A város több ezer éves fejlődésének végül csak a császárkor gazdasági és politikai zavarai s az ismétlődő arab támadások vethettek véget.
Mikor a XX. sz. elején Evans megkezdte az ásatásait, Knósszosz helyén már csupán egy kis falucska állt.

A ma látható Knósszosz Evans négy évtizedes munkájának az eredménye. Knósszoszhoz közeledve, már messziről feltűnnek a palota vörös, fát utánzó betonoszlopai, a sárga falba épített, fagerendákat utánzó vasbeton gerendák. Megérkezéskor az élénk színekben pompázó freskók fogadnak.

Ma már vitatják a szakemberek ezt a fajta restaurálást, de az is igaz, hogy annak idején, ha Evans nem avatkozik közbe s nem ragaszkodik ahhoz, hogy munkája nyomán „újjászülessen” az egykori „labürinthosz”, a megfelelő tartósítás nélkül rövid időn belül elenyésztek volna az általa feltárt épületek.