Knósszosz dombja, az egymásra halmozódott korszakok

A Kréta mai fővárosától, Iraklióntól mintegy 5 kilométernyire délre fekvő dombon épült nagy palota volt Knósszosz bronzkori városának a központja. Az alacsony domb tulajdonképpen mesterséges, itt ugyanis  i.e. 1900-ig, a palota megépítésének koráig, mintegy négyezer éven át halmozódtak egymásra a lakóházromok, melyek megemelték a talaj szintjét.Az archeológiai feltárások azt mutatják, hogy a knósszoszi palota  kezdetben bizonyára különálló épülettömbökből állt, melyeket a Régi Paloták korában, i.e. kb. 1900-1700 között, egyetlen nagy épületegyüttessé kapcsoltak össze. Ekkoriban a környező városi házakat pompásan megtervezett, kövezett utak kötötték össze – ez volt a legrégibb útrendszer Európában.

A Knósszoszban ma romokban látható épület fő szerkezeti elemei i.e. 1700-ra megépült, de valami pusztítás, bizonyára az erre az időre tehető földrengés, megrongálta, utána pedig több helyen módosítottak rajta és kőkerítéssel vettek körül. Ez után mintegy 300 évig palotaként használták, majd i.e. 1400-ban elfoglalták a görög szárazföldről érkezett, mükénéi uralkodók.

A knósszoszi palota nyugati udvarát az Új Paloták korában kikövezték – ez volt a piac, de valószínűleg a nagy vallási ünnepek színtere is. Legalábbis a feltárt anyagok közül számos ábrázolás utal a jellegzetes, lépcsős minószi kőoltárra. Ma már csak az alapok állnak.
A palota jelenlegi nyugati udvara alatt négy és fél ezer évnyi történelem tevődik egymásra.

Az archeológusok meglehetősen pontos keresztmetszetet állítottak össze a törmelékek felhalmozódásából álló knósszoszi domb mintegy 12 méternyi felső rétegéből.: legalul, több mint hat méternyit tesz ki a neolitikus lakosság építkezéseinek a nyoma; a neolitikumi maradványok fölött a valamivel több mint egy és negyed méternyi vastagságban a kora bronzkor, az i.e. 3000-1900 közti időszak kőépületeinek a maradványai, azaz a kora minószi réteg; aztán az i.e. 1900-1700-ig terjedő korszak házai és kövezett útjainak a másfél méternyit kitevő rétege, a közép-minószi réteg, melyek i.e. 1700-at megelőzően már kiterjedtek a lerombolt – vagy romba dőlt – házak fölé és hatalmas, kővel bélelt gödröket mélyítettek belé, hogy azokba gyűjtsék az i.e. 2000-1750-ből származó paloták hulladékait; végül az ezeket a gödröket is befedő későbbi palota fennmaradt kövezett udvara és a megemelt gyalogutjait beborító, mintegy két és fél méternyi késő minószi réteg tevődik egymásra a talajszint alatt.

Ami Knósszoszban ma látható, elsősorban Evans érdeme.