Sakkfigurák folyosója. Gazdasági épületek – Knósszosz

A Knósszoszi Palota nagy lépcsőházából nyíló nyugat-kelet irányú folyosóról, mely ketté osztja a palota keleti szárnyát, határt vonva a királyi vagy fejedelmi lakosztály és a műhelyek és más gazdasági szolgáltatású épületek között, elérünk a műhelyekhez. Itt, a műhelyeknél talált leletek – edények, eszközök – alapján a régészek kőfaragó-, fazekas- és festőműhelyeket azonosítottak. Innen egy szűk lépcsőn közelíthető meg az „óriás pithoszok raktára”, mely arról kapta a nevét, hogy egy-egy edény az embermagasságot is meghaladja.

Ezek a Régi Paloták korából származó emlékek, miként az északabbra fekvő nagyon romos raktárhelyiségek is, ahonnan gyönyörű Kamarész-stílű  vázák kerültek elő.
A lépcső innen az un. keleti bástyához vezet, mely egy folyópartra vezető csigalépcsőt takar. A lépcső mellett megfigyelhető az esővíz levezetésére szolgáló vájat, melyet szakaszonként egyfajta gyűjtőmedence tör meg. Evans szerint itt, a folyó partján rendezték a bikajátékokat.

Visszatérve a keleti bástyához vezető lépcsőn, az Evans által félig befedett sakkfigurák folyosója következik, mely az itt talált figurákról kapta a nevét. A sakkbábúkhoz hasonlító, értékes minószi figurák lapiszlazuliból, hegyikristályból, ezüstből, aranyból és elefántcsontból készültek.
Itt következik a zsákutcák folyosója, melyből különböző helyiségek nyílnak, ahol rendkívül értékes leletekre bukkantak: a keleti, cellaszerű helyiségben Kamarész-stilű vázákra, a szövésnél használt agyagnehezékekre, egy miniatűr terrakotta kordszékre, háromoszlopos szentélyre, a minószi házakat ábrázoló mozaiklapocskákra valamint nagy számú freskótöredékre;  a nyugati félen levő kisméretű, un. királyi raktárakban pedig medálos agyagedényeket találtak.

Ezen leletek és a falak itteni vastagsága alapján Evans arra következtetett, hogy e helyiségek fölött volt a szentély céljaira használt, un. keleti terem.  A knósszoszi palota itt, az egyenest a központi udvarba torkolló úton kifelé, az északi bejárat felé haladva hagyható el. Az észak felé igen lejtős, szűk bejáratot egykor bástyaszerű oszlopos tornácok fogták közre. Egyiket Evans restaurálta, freskója egy bikát ábrázol, háttérben olajfákkal. Az északi bejárat nagy oszlopcsarnokra nyílt, melynek oszlopai jól láthatók.

Az itteni nagy termet, mivel mind a kikötőből, mind a szárazföld felől ide vezetett az út, Evans vámháznak nevezte el.