A Diolkosz

És legalább ennyire fontosnak tartottam volna megnézni a csatorna másik végében, a Poszidóniánál feltárt Diolkószt. Ez egy körülbelül 10 m széles kövezett út, melyen egykor, bizonyos kerekes szerkezetre helyezve, átvontatták a hajókat.

Még emlékeztem a derűs történelemórára, mikor szeretett tanárunk felrajzolta a táblára a térképet és a két tenger közt a kerekeken – vagy, szerinte, farönkökön – tovagördülő hajót. A felemelt evezők óriási sündisznóhoz tették hasonlóvá a gályát. A körülményes, sok fizikai erőt igénylő művelet részletes magyarázatával igyekezett megértetni velünk a rabszolgák nyomorúságos, emberhez méltatlan életét.

A Diolkosz viszont sokkal régibb építmény, hiszen a tudósok előtt biztos tény, hogy már az archaikus korban is átvontatták a hajókat a földnyelven, hogy megtakarítsák a Peloponniszosz-félsziget megkerülésének idejét. A szárazföldi hajóvontatás a peloponniszoszi háborúnak is egyik érdekes mozzanata.

Maga az Iszthmosz az évezredek során mindig fontos stratégiai vonal volt. A félsziget lakói itt útját állhatták a szárazföld felől érkező támadóknak. Ennek érdekében már az i.e. 1.évezredben falat emeltek, melyet egész a XV. századig folyton újjáépítettek, ahol megromlott.

A bizánci fal maradványai az Iszthmosz-szentély körzetében valamint a földszoros hosszán át még napjainkban is nyomon követhetők.

De akkor – az idegenvezető szerint – sokkal érdekesebb műsor következett a számunkra: uzsonnaszünet.