A korinthoszi luxus gyökerei

Az i.e. IV. sz. háborús éveiben meggyöngült görög poliszok nem tudtak szembeszállni a közben katonailag erőssé vált Makedóniával. A chairóneiai vereség után, i.e. 338-ban, II. Philipposz Korinthoszba hívta össze a „városállamok kongresszusát”, mely kimondta a görög városállamok szövetsége megalakítását. Székhelye Korinthosz lett. Ezzel együtt, Korinthosz kénytelen volt beengedni a makedón helyőrséget, mely i.e. 224-ig az Akrokorinthosz és a város ura maradt. Ekkor a szomszédos Sziküónból való hadvezér és politikus, az Acháj Szövetség vezéralakja, Aratosz – akinek tetteiről, sok más híresség mellett, Plutarchosz, az általam is annyira csodált tömör mondatú, eseménydús szöveggel számol be a Párhuzamos életrajzokban – csellel bevette a várost és elűzte a makedón zsoldosokat.

A makedónok elűzése után, Korinthosz az Acháj Szövetség székhelye és központja lett.
Hamarosan heves ellentétbe került azonban az új hatalommal, a rómaiakkal. Róma légiói megrohamozták és Mummius konzul i.e. 146-ban leverte a korinthosziakat s a várost leromboltatta. Évszázadokon át csak romok jelezték egykori helyét.

I.e.44-ben Julius Caesar ugyanis, kitűntető kedvezményként, elrendelte az ekkor már római város, Colonia Alba Laus Julia Corinthiensis felépítését. Ettől kezdve gyors fejlődésnek indult, majd három évszázadon át virágzott. Olyannyira, hogy minden intézményét olyan szintű luxus vette körül, mely a Római Birodalomban is szállóigévé tette az ideutazás költséges voltát: „Nem akárki engedheti meg magának, hogy Korinthoszba menjen.”