A megvalósult álom

És tudtam, hogy a közelben kell lennie a híres Korinthoszi-csatornának. Alig vártam, hogy végre megláthassam! Valamikor olvastam, hogy már az i.e. IV. században, Démétriosz Poliorkétészt is foglalkoztatta a gondolat, hogy a Peloponniszoszt a görög szárazfölddel összekapcsoló keskeny földnyelven, az Isztmoszon, csatornát építsenek az Égei- és a Jón-tenger között. Évszázadok múltán Néró, i.sz. 67-ben, meg is kezdte a munkálatokat, a judeai hadjáratban szerzett rabszolgákkal, de sikertelenül. Aztán Hadriánusz császár, és a dúsgazdag Herodes Atticus, akinek jótevői híre már Olümpiában, az exedra kapcsán beigazolódott előttem, szintén szerette volna megvalósítani a két tengert összekötő csatornát, de ehhez, megfelelő technika nélkül, a pénz nem bizonyult elégséges eszköznek!

Végül a XIX. sz. nyolcvanas évei elején egy francia társaság vágott bele a nagy vállalkozásba. A magyar útikönyvek mindig büszkén említik, hogy a csatorna építői magyarok voltak. Az egyik Türr István, a szabadságharc kalandos életű hadmérnök-tisztje, aki aztán Garibaldi tábornoka, vezérkari főnöke lett, majd hazatérte után csatornaépítő mérnökként dolgozott. 

A másik Gerster Pál (másutt Béla), aki a csatorna terveit kidolgozta. Az építkezés 11 évig folyt és 10 millió köbméter földet mozgattak meg, míg végül, 1893-ban elkészült a Korinthoszi-, vagy Iszthmoszi-csatorna.