Az ókori Korinthosz

Az ókori Korinthoszból annyira kevés maradt, hogy alig tudtam pontosan eligazodni a romok közt. Kerestem az Apollón-templom hét dór márványoszlopán álló architráv darabját, az üzletnegyed egyik szélén templomszerűen épült szent forrásépület romjait s az egykori Piréné-forrás maradványait.

Megjegyeztem a római bazilikák s fürdők romjainak szomorún szép látványát meg az Odeont, mely Korinthosszal kapcsolatban is halhatatlanná teszi Herodes Attikus nevét.

Az i.e. V. században épült görög színháznak szintén már csak az alapkövei sejthetők, holott egykor 15.000 néző befogadására volt alkalmas. Aztán, mikor a rómaiak újraalapították a várost, i.sz.44-ben erre épült a háromezer helyes római amphiteátrum, melyet, miként a többi megmaradt görög színházát is, már nem drámák előadására, hanem gladiátor-viadalokra használták.

És mégis, a görög színházból maradt meg a több részlet. Jól felismerhető a római időkben épült, a nézőteret és az orchesztrát elválasztó magas fal, mely nemcsak a vadállatoktól védte a nézőket, de a víztől is. Az orchesztrát ugyanis, egy ügyesen megépített vízvezeték segítségével el lehetett árasztani vízzel, s így „a színpad” alkalmassá vált a látványos tengeri csaták bemutatására is.