Epilógus Korinthosz történetéhez

Nagyon elkalandoztam gondolatban, de hamar visszatértem a város történetéhez.
Korinthoszt, lakói minden gyarlósága ellenére még sokáig, i.sz. II-III. századaiban is Görögország legszebb városának nevezték – a ma fellelhető romok, római eredetű építmények maradványai.


Aztán, 395-ben Alarik gótjai támadták meg, akik  megtizedelték a lakosságot. A bizánci uralom idején a város még megélt egy utolsó, múlékony fellendülést, de i.sz. VII. századában a szláv törzsek többször is elpusztították. 1458-tól pedig a törökök vetették meg a lábukat Akrokorinthosz várában.

Viszont ez sem volt hosszadalmas, mert végül Velencének sikerült a fellegvárat elfoglalnia s 1828-ig meg is őrizhette benne a hatalmát.

Vagyis, a többi görög városhoz hasonlóan, Korinthosz is sokszor gazdát cserélt, sokszor lerombolták, de a legnagyobb pusztítást a természeti csapások okozták. Sorozatos földrengések rombolták össze monumentális épületeit.

A régi városra épült török falucska is porig rombolódott az 1858-as földrengésben s a hely elnéptelenedett.

Így kerülhetett sor az ásatásokra, melyek eredményét ma megismerheti az érdeklődő.