Glauké mítosza

A várost még az ókorban nagy kiterjedésű fallal vették körül, mely egész a tengerig húzódott. Alapjai már alig láthatók, de jó volt elképzelnem, hogy merre volt Kraneion, az előváros, melyet magukba foglaltak. Kraneion azért csengett ismerősen nekem, mert Nagy Sándor, a makedón király, itt látogatta meg Diogenészt, a híres görög bölcset.

Nagy Sándor és kora pedig fontos a világomban – de erről később.
Lehet, hogy aznap nem volt oly magas szintű a lelkesedésem, de mintha nem éreztem volna fontosnak külön-külön felidéznem magamban minden rom fontosságát.

Mielőtt betértem volna a Múzeumba, mégis elmentem a nyugati üzletsor végéig ahol a Héra Akraia templomának a maradványa látható, hogy megnézzem a Glauké-forrás építményét s így legyen mihez társítanom Glauké mítoszát.

Glauké, Kreón thébai király lánya volt, akit Iaszón, Korinthosz uralkodója akart felségül venni, miután első nejéről, Medeiáról kiderült, hogy gyilkosság árán szerezte meg neki Korinthosz trónját. Erre Medeia, a varázslónő, szörnyű bosszút forralt: látszólag belenyugodott Iaszón döntésébe, sőt, nászajándékot is küldött Glaukének, egy díszes köntöst. De amint az felvette a szép ajándékot, menten lángra lobbant. Glauké kínjában a forrásba vetette magát, de az sem oltotta el a tüzet.