Vásárlás

És körbe-körbe a sok bárpult, cukrászda, emléktárgy-bolt, össze-vissza. Kivéve a három széles lépcső szakaszát, melyen metrófeljárathoz hasonló iramban özönlött be a tömeg a szellős helyiségbe, s aki tehette sietve helyet foglalt a hosszú asztalok melletti háttámla nélküli padokon.
Itt nem voltak épp oly sokan, mint a külső teraszokon, inkább úgy tűnt, mintha egy-egy vendég csak azért ülne le, hogy a csomagjának biztosítson helyet. És aki már ült, ahhoz társai is elhozták a maguk csomagját, hogy vigyázzon rá, majd hálálkodva elsiettek. Vissza, a kijárat felé – mindezt valamely univerzális jelbeszédből értettem meg, melyhez nem kellett nyelvismeret.

Ekkor vettem észre, hogy a negyedik feljáratnál csak a lépcső két szélén húzódtak meg az emberek, szinte helyben állva. Két hosszú-hosszú emberlánc képződött, mely valahova az alagsorba, tán a külső teraszok alá, valamely innen nyíló helyiségbe vezetett.
Az érdekes az volt, hogy az a két, még a bejáraton túl is folytatódó emberlánc külön férfiak és külön nők sorából ált.

Mikor felértem a lépő tetejére mely néhány lépés után ismét lefelé, valóban az alagsorba vezetett, a folyosó végén megláttam az arasznyi magas feliratot – W.C. És alatta a két egyezményes jel, egy nadrágos és egy szoknyás bábú. S az emberek, a rajznak megfelelő oldalon – férfiak és nők, egymástól alig néhány méternyi távolságra, jobbára a falhoz támaszkodva, földre szegezett szemmel – vártak a sorukra. Néhány helybéli, tán pincér lehetett, megnyugtató mozdulattal s tört angolsággal biztatta a népet: csak fél óra várakozás, csak fél óra!I

És a sor elején valóban hihetetlen ritmusban nyílt és csukódott az ajtó. Férfiak és nők egyazon előszobába vonultak, a kézmosó közös volt. A kifelé igyekvők gépies mosollyal, egyesek még mentegetőzve is, hogy ők igazán siettek, megkönnyebbülten osontak el a várakozók sorfala között – emberek vagyunk!

Nos, ilyen helyzetben ki az, aki nem vágyik sikerélményre?! Legtöbben máris megrohamozták a boltokat, s még az is vásárolt, akinek nem volt szándékában. Sőt, minél frusztráltabb volt valaki, annál drágább, annál excentrikusabb holmit vett.