Korinthosz legendái

A legenda szerint Korinthoszt Ephüra, Phoroneusz argoszi király leánya és Sziszüphosz alapította, akiről a homéroszi sorok azt mondják, hogy Bellerophontész nagyapja volt.
De ha fellapoznánk a különböző mitológiákat, aligha kapnánk egyértelmű képet arról, ki is volt Sziszüphosz. Korintosz királyaként, ott természetesnek tűnt elfogadnom, hogy állítólag az Iszthmoszon volt a sírja, de a korinthosziak közül kevesen tudták, hogy hol.

Annyi biztos, hogy Sziszüphosz az Iszthmoszon tisztelt hérosz volt, s azt beszélték róla, hogy ő alapította az Iszthmoszi Játékokat, a halott Melikertész emlékére. Melikertész volt Athamasz és Inó fia, akit később Palaimón néven, tengeri istenként tiszteltek.

Más hagyomány szerint Sziszüphosz Tézeusz ellenfele volt. Thézeusz Aigeusz és Anithra fia, Athén királya volt. De más forrás szerint Poszeidón volt az apja s Korinthoszba ez a változat is illett. Mert Poszeidón, Kronosz és Rheia fia, a tenger legfőbb istene, egyben az Iszthmosz s még sok másminden istene is volt, s az ő tiszteletére rendezték az Iszthmoszi Játékokat. E hagyomány-változat szerint az elsőt állítólag maga Thézeusz szervezte i.e. 1259-ben.

Az Isthmoszi Játékok, az Olümpiai és Delphoi Játékokhoz hasonlóan, kultikus eredetű vetélkedő volt, mely hamarosan jelentős sporteseménnyé, pánhellén megmozdulássá vált.
Ami viszont először jutott eszembe Sziszüphosszal kapcsolatban, az a  híres büntetése, mely még gyermekkoromban borzalmas képként rögződött emlékezetembe – az örökké hiábavaló fáradozás.

Sziszüphosz, miként élete során minden halandó sorsát elgördítette magától, az Alvilágban örökké fölfelé görget egy követ a hegycsúcsra, ám amikor azt kézzel-lábbal felgörgette végre, a kő visszazuhan, s ő izzadva, porosan, elölről kezdheti. Fennmaradt egy vázakép, melyen e hegycsúcs Akrokorinthosz sziklájához hasonlít.