Korinthosz történelme

Korinthosz az archaikus kor egyik legfejlettebb városa volt. Fontos kereskedelmi és ipari központ. Nagy keresletnek örvendtek fazekasai és fémművesei munkái. Korukban a keleti hatásokat tükröző, protokorinthoszi vázák a kerámiaipar csúcsteljesítményeinek számítottak.

Korinthosz egyike volt a legelső gyarmatosító poliszoknak. Kerkira, vagyis Korfu szigetét korinthoszi telepesek alapították, i.e. VII. sz. második felében, miként a szicíliai Szürakuszait és a Chalkidiké-félszigeten levő Poteidaiát is.
A görög poliszok közül elsőként Korinthosz döntötte meg az arisztokrácia uralmát és hozta létre a türannosz rendszert. Igazi fénykorát akkor érte el, mikor Küpszelosz (i.e.657-585) megdöntötte a Bacchiadák uralmát. Küpszelosz  és utódai, különösen Periandrosz kormányzása idején – ő volt a görög 7 bölcs egyike -, a város az archaikus görög világ leghatalmasabb és leggazdagabb poliszává lett.

Földrajzi fekvése nagy előnyt jelentett a felvirágzásában. Fontos forgalmi központ, egyfajta híd volt Dél-Itália, a szigetek és Kis-Ázsia, valamint Észak-Görögország és Peloponniszosz között. Mindkét tengeren jól kiépített, számos raktárral felszerelt hatalmas kikötője volt, így ellenőrizhette a nagy tranzitforgalmat és a vámokból számottevő jövedelemhez juthatott.

Lakosai kitűnő kereskedelmi érzékkel bírtak, de ismert volt a művészetek és a fényűzés iránti vonzalmuk is, mely serkentette a kultúra fellendítését és a város szépítését. Sorra épültek a templomok, a színházak, a fürdők és a különféle üzletek.

Periandrosz halála után viszont ismét a Spártával rokonszenvező arisztokratikus hatalom győzedelmeskedett. Az i.e. V. sz. elejétől ugyanis egyre kiéleződött Athén gazdasági-politikai versengése. Korinthosz ugyan távol tartotta magát a perzsák elleni háborútól, de mikor Athén és Spárta közt kirobbant a 30 éves peloponnészoszi háború (i.e. 431-404) nyilvánvaló volt, hogy ez Korinthosz egykori gyarmata, Kerkira miatt történt, melynek Athén hajóhaddal sietett a segítségére (i.e.434).

A győztes Spárta túlzott atyáskodása viszont annyira elhidegítette Korinthoszt a szövetségesétől, hogy a korinthoszi háborúban (i.e.395-387) Athénnel egyezkedett. 

A polisz-rendszer válságára jellemző, hogy mindketten az egykori ellenfelük, Perzsia támogatását akarták megnyerni – Spárta járt sikerrel.