Korinthosz

Végre kinyílt a busz ajtaja. Leszálláskor ismét egymás hegyén-hátán tolakodott előre a tömeg. Jó, hogy a helyem legelöl volt, így mindig az utolsók közt hagytam el a buszt, hallgatólagos szövetségre lépve néhány tartózkodóbb társammal, hogy mi, azért is, udvariasok maradunk!

És körbe-körbe a sok bárpult, cukrászda, emléktárgy-bolt, össze-vissza. Kivéve a három széles lépcső szakaszát, melyen metrófeljárathoz hasonló iramban özönlött be a tömeg a szellős helyiségbe, s aki tehette sietve helyet foglalt a hosszú asztalok melletti háttámla nélküli padokon.

A csésze kávémmal az északi teraszra tartottam, az árnyékba. A legszélső asztalnál, háttal az épületnek, a tájat figyeltem. Viszonylag sík terület, a közelben a forgalmas út, mögötte alig tudtam kivenni mi az, amit a szürkeségben látok, távoli hegyvonulat, tenger vagy felhő. Azt hiszem egyszerűen csak az út felett gomolygó por volt az, amit láttam.
Nem is [...]

Korinthosz az archaikus kor egyik legfejlettebb városa volt. Fontos kereskedelmi és ipari központ. Nagy keresletnek örvendtek fazekasai és fémművesei munkái. Korukban a keleti hatásokat tükröző, protokorinthoszi vázák a kerámiaipar csúcsteljesítményeinek számítottak.
Korinthosz egyike volt a legelső gyarmatosító poliszoknak. Kerkira, vagyis Korfu szigetét korinthoszi telepesek alapították, i.e. VII. sz. második felében, miként a szicíliai Szürakuszait és a [...]

Az i.e. IV. sz. háborús éveiben meggyöngült görög poliszok nem tudtak szembeszállni a közben katonailag erőssé vált Makedóniával. A chairóneiai vereség után, i.e. 338-ban, II. Philipposz Korinthoszba hívta össze a „városállamok kongresszusát”, mely kimondta a görög városállamok szövetsége megalakítását. Székhelye Korinthosz lett.