Korinthosz

Szent Pál Korintoszban

A lakosok fényűzése és elpuhultsága kiváltotta Szent Pál haragját is, aki i.sz. 51-ben, Korinthoszban járva, a kereszténységről prédikált a „pogány” korinthosziaknak. Folytatás »

Szent Pál: A korinthusziaknak irt első levél

A legkiválóbb adomány a szeretet

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
Ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
Hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
Odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
Ha szeretet nincs benne,
Mit sem hasnál nekem.
A szeretet türelme, a szeretet jóságos.
A szeretet nem féltékeny. Nem kérkedik, nem is kevély,
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
Nem gerjed haragra, a rosszat nem rója föl,
Ne, örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli,
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel,
S a szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
És töredékes a prófétálásunk is.
ha azonban elérkezik a tökéletes,
Ami töredékes, az véget ér.
Gyerekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek,
Úgy gondolkoztam, mint a gyerek,
Úgy ítéltem, mint a gyerek.
De amikor elértem a férfikort,
Elhagytam a gyerek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről-színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy
Most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet,
ez a három,
De közülük a szeretet a legnagyobb.
                                 (Szent Pál levele)

Epilógus Korinthosz történetéhez

Nagyon elkalandoztam gondolatban, de hamar visszatértem a város történetéhez.
Korinthoszt, lakói minden gyarlósága ellenére még sokáig, i.sz. II-III. századaiban is Görögország legszebb városának nevezték – a ma fellelhető romok, római eredetű építmények maradványai.

Folytatás »

Korinthoszi-szoros, a szerény világcsoda

Az üvegfalú épület felől hirtelen élénk morajlás hangzott fel – véget ért a szünet s a tömeg, kisebb-nagyobb csoportokba verődve, gyors menetben közeledett a forgalmas úthoz, melyet kis szakaszon viszonylag alacsony, alig hónaljig érő, egyszerű, papagájsárga pálcikáknak tűnő vékony fémrudakból álló korlát szegélyezett.

Akik felértek, a korlátra támaszkodtak, az alacsonyabbak a párkány alatt próbáltak kukucskálni, sűrűn egymás mellett, ahogy fecskék sorakoznak ősszel a villanydrótokon, útra kelés előtt. Mikor odaértem, a sok embertől még mindig nem láttam, hogy magán a Korinthoszi-csatornát átívelő hídon állok! Folytatás »

A Korinthoszi-csatorna

A Korinthoszi-csatorna hihetetlenül szép, meglepő látvány!

Mikor a tömeg kissé megnyugodott – és persze, magam is, aki szintén ide-oda cikáztam a meglehetősen forgalmas híd két korlátja között, hogy a gyalogos sávról itt is ott is alaposan kikémleljem mi az ami elém tárul – komótosan rátámaszkodtam a papagájsárga korlátra és olyan aprólékos figyelemmel vizsgáltam mindent, hogy szinte most is magam előtt látom az egész csatornát. Folytatás »

Élet a Korinthoszi-csatorna falában

A Korinthoszi-csatorna egészéből leginkább a falai izgatták a képzeletemet. A híd magasából úgy látszott, mintha óriásgyerekek vájtak volna csatornát maguknak a két tenger partján álló homokváruk között.

Képekről tudtam, hogy az alján bizonyos magasságig ki van kövezve, de onnen fentről vízzel kitapasztott homoknak, legjobb esetben agyagnak látszott. Folytatás »

Az ókori Korinthosz

Az ókori Korinthoszból annyira kevés maradt, hogy alig tudtam pontosan eligazodni a romok közt. Kerestem az Apollón-templom hét dór márványoszlopán álló architráv darabját, az üzletnegyed egyik szélén templomszerűen épült szent forrásépület romjait s az egykori Piréné-forrás maradványait.

Megjegyeztem a római bazilikák s fürdők romjainak szomorún szép látványát meg az Odeont, mely Korinthosszal kapcsolatban is halhatatlanná teszi Herodes Attikus nevét.

Az i.e. V. században épült görög színháznak szintén már csak az alapkövei sejthetők, holott egykor 15.000 néző befogadására volt alkalmas. Aztán, mikor a rómaiak újraalapították a várost, i.sz.44-ben erre épült a háromezer helyes római amphiteátrum, melyet, miként a többi megmaradt görög színházát is, már nem drámák előadására, hanem gladiátor-viadalokra használták.

És mégis, a görög színházból maradt meg a több részlet. Jól felismerhető a római időkben épült, a nézőteret és az orchesztrát elválasztó magas fal, mely nemcsak a vadállatoktól védte a nézőket, de a víztől is. Az orchesztrát ugyanis, egy ügyesen megépített vízvezeték segítségével el lehetett árasztani vízzel, s így „a színpad” alkalmassá vált a látványos tengeri csaták bemutatására is.

Glauké mítosza

A várost még az ókorban nagy kiterjedésű fallal vették körül, mely egész a tengerig húzódott. Alapjai már alig láthatók, de jó volt elképzelnem, hogy merre volt Kraneion, az előváros, melyet magukba foglaltak. Kraneion azért csengett ismerősen nekem, mert Nagy Sándor, a makedón király, itt látogatta meg Diogenészt, a híres görög bölcset.

Nagy Sándor és kora pedig fontos a világomban – de erről később. Folytatás »

A Korinthoszi Múzeum

Meglehetősen felbosszankodva a hiába elvesztegetett idő miatt, a Korinthoszi Múzeum kincseit is csak futtában vettem számba: gazdag anyaga szebbnél szebb még az i.e. 4 és 3. évezredből származó protokorinthoszi és korinthoszi vázák, korsók, amforák, páratlan kollekciójából áll, Folytatás »

Hangulatzavaró közjáték

A buszban szokatlan élénkség uralkodott. A folyton elégedetlen házaspár ismét kommentált – nem jó irányba haladunk!

Én mindig teljesen rábíztam magam a sofőr ismeretére és lelkiismeretességére, elvégre az a munkája, hogy elvigye utasait a meghirdetett helyre! Az enyém pedig az, hogy gyönyörködjem a tájban. S mit sem tartottam nagyobb örömnek, ha egy-egy helyet sikerült felismernem – erre már jártunk! Folytatás »