Szent Pál: A korinthusziaknak irt első levél

A legkiválóbb adomány a szeretet

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
Ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
Hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
Odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
Ha szeretet nincs benne,
Mit sem hasnál nekem.
A szeretet türelme, a szeretet jóságos.
A szeretet nem féltékeny. Nem kérkedik, nem is kevély,
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
Nem gerjed haragra, a rosszat nem rója föl,
Ne, örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli,
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel,
S a szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
És töredékes a prófétálásunk is.
ha azonban elérkezik a tökéletes,
Ami töredékes, az véget ér.
Gyerekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek,
Úgy gondolkoztam, mint a gyerek,
Úgy ítéltem, mint a gyerek.
De amikor elértem a férfikort,
Elhagytam a gyerek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről-színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy
Most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet,
ez a három,
De közülük a szeretet a legnagyobb.
                                 (Szent Pál levele)