Szent Pál Korintoszban

A lakosok fényűzése és elpuhultsága kiváltotta Szent Pál haragját is, aki i.sz. 51-ben, Korinthoszban járva, a kereszténységről prédikált a „pogány” korinthosziaknak.
Mikor gyermekkoromban imaként tanultam meg A korintusziaknak írt első levél szeretetről szóló részletét, minderről, persze, fogalmam sem volt.

Korinthosz csak szépen csengő szó volt számomra, mesebeli táj, mely épp oly elérhetetlennek tűnt akkor, mint maguk a mennyek országát benépesítő szentek, akik képét Nagyanyám imakönyvéből ismergettem meg.

Gyerek fejjel, bár ruházatuk különbözött, Szent Pál szakállas alakját könnyen társítottam a Pósa Lajos által szerkesztett elbeszéléseket tartalmazó könyvsorozat fedőlapján álló Nagyapó képével, s még példabeszédeik között sem éreztem más különbséget mint hogy egyik mennybéli, elérhetetlen szent, a másik meg e világi, reális alak – mindketten a jóra, a szépre, az egymás iránti szeretetre tanítottak.

Hogy a várost mégis megláthattam, felidéztem magamban azt a régi „imát”, Szent Pál egyik legszebb, a korinthosziakhoz címzett levelét: