Kréta – az idegen hatalmak évszázadai

Kréta a Római Birodalom és Bizánc idején

A kereskedelmi és stratégiai szempontból egyaránt fontos Kréta szigete hamar felébresztette a rómaiak érdeklődését. 

A Római Birodalom hatalmának delelőjén a római légióknak i.e. 69-ben, Caius Metellus vezetésével, két évi kitartó küzdelem után sikerült a szigetet meghódítania.

Kréta szigetét  a Cyrenaica provinciához csatolták. Római propraetort nevezve ki az élére. Az új főváros Gortüsz, az a polisz, mely mindvégig hűségesen kitartott a római hatalom mellett. 

A Római Birodalom felbomlásakor, 395-ben Nagy Theodosius a Keletrómai Birodalomhoz csatolta Krétát.

A művészet szempontjából Kréta római évszázadaiból gazdagon díszített templomok, fürdők és középületek maradtak az utókorra. 

A késő bizánci korban épült kolostorok és templomok értékes falfestményekkel gazdagították a krétai művészetet.

A krétai lakosság korán a kereszténység híve lett. Időszámításunk 65. esztendejében Pál apostol hirdette Krétán az igét, tanítványa, Titus pedig püspökséget alapított.

Az arab uralom. 824-ben az arabok foglalták el Kréta szigetét és megalapították Rabd-el-Kandak, vagy Candia, azaz Chandaka városát, a későbbi Irakliont. Innen indultak az arabok az európai kalózutjaikra. 

A sziget időközben teljesen elarabosodott, olyannyira, hogy amikor 961-ben Niképhorosz Phokasz visszahódította, „a hit megerősítése végett” kénytelen volt keresztényeket betelepíteni Krétára. 

Bizánc hanyatlása idején a vezetés Boniface de Montferrat, francia keresztes vezér kezébe került, aki 1204-ben átjátszotta a hatalmat a velenceieknek.

Velence uralma. Krétán a 400 évig tartó velencei uralom máig is ható nyomokat hagyott.

Velence eleinte szigorúan uralkodott a krétai lakosság felett, de az örökös török veszély végül is engedékenyebbé tette. Ennek köszönhető, hogy Kréta hamarosan a görögség kulturális és szellemi központjává vált.

A kor nagyszerű építészetében fellelhetők az itáliai fényűzés és pompa, elsősorban a velencei kultúra nyomai. Az olasz reneszánsz hatására olyan kiváló egyéniségek kerülnek ki a kor művészei közül mint a görög újjászületés nagysága, a kis krétai faluban született Domeniko Theotokopulosz, az El Greco néven ismert festő és Kornarosz, a költő, aki az Erotokritosz c. elbeszélőkölteménye révén jutott fel a görög irodalmi Pantheonba.

A velencei korban épült, bevehetetlennek vélt erődítmények és a lakosság példátlan összefogása sem tudta azonban meggátolni a török hódítást.

Candia, a mai Iraklion ostroma 23 évig tartott, mígnem 1669-ben török kézre jutott az utolsó erődítménye is.

A török uralom kegyetlen korszak volt Kréta életében. A Porta elleni lázadások két és fél évszázadon át szüntelenül követték egymást.

Az 1898-ban kirobbant török elleni felkelést Anglia is támogatta. A segítség meg is hozta a szabadulást: a szultán 1913-ban kénytelen volt megadni Krétának az autonómiát.

1923-ban végleg elűzték a muzulmán hatalmat és a sziget egyesült az anyaországgal.

A több évszázados török uralom kitörölhetetlen nyomokat hagyott Kréta városaiban.       A török hatás a kisvárosok keskeny sikátoraiban, a vásárlókkal teli bazárokban és számos népszokásban él tovább.