Kréta dór uralom alatt

A dór uralom gyökeresen megváltoztatja Kréta életét. 

A dór társadalom intézményei és törvényei a spártai arisztokratikus társadalommal rokon vonásokkal bír. Szabad polgárai és harcosai szinte kizárólag a hódító dórok soraiból kerülnek ki, a leigázottak pedig a földet művelik, de legnagyobb részt rabszolga sorba süllyednek.

Kivételt a már említett réteg jelent, azok, akik a hegyekbe menekülnek. Ők szegényen, de szabadon élhetnek.

A dór uralom megszilárdulása után Kréta ismét talpra áll, gazdaságilag megerősödik s az i.e. VIII. és VII. században ismét jelentős szerephez jut a tengeri kereskedelemben.

Erről a korról már Homérosztól értesülünk, aki eposzaiban három dór törzs uralmáról szól a „százvárosú” Krétán.

Homérosz dicsérő szavakkal illeti a „jól épült, kőfalú” Gortüszt, a „fehér ragyogású” Lükasztoszt s a többi népes várost.

Homérosz szerint a Trója ellen gyülekező hellén flottához a krétaiak is csatlakoznak „nyolcvan barna hajóval”, a „dárdás Idomeneusz” vezetésével.

A dór uralom alatt a művészetek is újjászületnek Kréta szigetén. Hellaszban iskolát teremt a krétai bronzművesség és a monumentális szobrászat. 

A kutatók feltételezik, hogy a monumentális szoborkészítés technikája Mezopotámiából vagy Egyiptomból került Krétára, de a szakirodalom, az ókori hagyomány szerint, Daidalosz nevéhez fűzi a nagyméretű alkotásokat.

Az i.e. VII. században élő krétai szobrász lehetett az, akit az ókori szerzők összetévesztenek a csaknem ezer évvel korábbi, mitikus Daidalosszal, aki a labürinthoszt építette. 

A szobrász  Daidalosz arról nevezetes, hogy ő volt az első, aki az emberalakokat nyitott szemmel, felemelt karokkal és egymástól elválasztott lábakkal ábrázolta a szobrain.

Sajnos, a krétai poliszok közötti viszálykodások miatt ez az újabb „aranykor” csak átmeneti időszak a szigeten. 

Kréta szigetének a következő századairól alig tud valamit a történelem. Mivel Kréta sem az egész görögséget megmozgató perzsa háborúkban, sem az Athén és Spárta közti viszálykodásokban nem vesz részt, alig tesznek róla megjegyzést a történészek.

Csak később, a hellenisztikus korban esik sok szó Kréta fiairól, akkor is leginkább csak a híres íjászairól, akik ott harcolnak valamennyi híres hadvezér és uralkodó seregében, akik Nagy Sándor örökségéért marakodnak.