Kréta történelme – Európé és a bika mítosza

Mint a legtöbb görög helység története, Kréta ókori történelme is visszatükröződik a görög mitológiában és mondavilágban. E szerint Zeusz itt, Kréta szigetén született. És itt rabolta el a szépséges Európét.

Európé és a bika (Zeusz) mítosza
A fennmaradt regék szerint a türoszi király, Agénór leányára, a szépséges Európéra csodálatos álmot bocsátott egy éjszaka Aphrodité, a szerelem istennője.

A királyleány álmában két világrész versengett érte, akik asszonyi alakban álltak meg az ágya felett: az egyik Ázsia, a másiknak még neve sem volt.

Ez utóbbi azt mondta, hogy Zeusz neki rendelte Európét és róla fogják elnevezni, s közben ellenállhatatlan erővel magához ragadta. Erre a királyleány felriadt, de nem tudta elűzni szívéből a látomást. Azon tűnődött, hogy melyik isten küldhette szemére ezen álmot s ki lehet az asszony, aki iránt máris elfogta a vágy, mert úgy nézett rá, mintha a leánya volna?

Eurúpé hamar felkelt s felkereste leánypajtásait, hogy menjenek ki a rétre, a tenger partjára, virágot szedni. Ki jácintot, ki nárciszt vagy ibolyát, de Európé, valamennyi társa közül a legeslegszebb, csak piros rózsát szedett.

Kronosz fia, Zeusz, messziről figyelte őt. A szerelem nyila azonnal megsebezte s máris mátkájának akarta a szép királyleányt, de nehezen tudta kijátszani a féltékeny Hérát.

Ezért Zeusz bika alakját öltötte magára. Mégpedig olyan különleges bikáét, amilyennek aranyszőke volt a szőre s csak a homlokán ragyogott egy fehér foltocska. A két szarva pedig olyan volt, mintha a hold ezüstös sarlóját hordaná a fején.

Hogy ilyen alakban jelent meg a pázsiton, a leányok nem is ijedtek meg tőle, valamennyien simogatni kívánták aranyos szőrét, különösen, hogy olyan kellemes illat áradt belőle, hogy az a virágok szagánál is jobb volt.

Mikor a szép bika Európé mellé ért, kedveskedett neki, meg is nyalta a királyleány nyakát, aki gyöngéden megsimogatta, sőt meg is csókolta.

Erre a bika letérdelt Európé előtt, jelezve, hogy üljön fel a hátára. Európé vidáman hívta társnőit, mondván, hogy a bika háta széles, elférnek rajta többen is, s máris felperdült rá.

De a bika nem várta be a többieket, hanem amikor Európé, akiért átváltozott, a hátán volt, hirtelen felugrott és nyílsebesen a tenger felé iramodott. A királyleány hiába integetett a társnőiért, azok már nem tudták utolérni.

A bika pedig elindult a tengeren és száraz patákkal vágtatott előre. A hullámok elsimultak. A tenger lakói is felismerték a bikában az istent.

Maga Poszeidón, a tenger istene egyengette az utat fivére előtt, a cethalak hátán oda sereglettek a szép Néreiszek is, a jókedvű delfinek pedig bukfenceztek s a tritonok fújták a kagylótrombitát – ez volt a türoszi királyleány lakodalmán a nászinduló.

Közben már mi sem látszott a szép Európé szülőföldjéből: alattuk a vég nélküli tenger, felettük a kék égbolt. A királyleány pedig egyre kérdezősködött, hová viszi a szép bika s ki lehet ő, hogy ilyen isteni tettekre képes, végül fohászkodott még Poszeidónhoz is, hogy vigyázzon rá, nagyon!

De erre a szép bika megnyugtatta, hogy ő maga Zeusz, s az emberek közt olyan alakban tud megjelenni, amilyenben akar. Szereti őt, ezért kellett bejárniuk ezt a hosszú tengeri utat, de hamarosan megérkeznek Kréta szigetére, ahol nevelkedett, s a kedves sziget majd befogadja őt is.

Aztán Kréta szigetén mennyegzőt ülnek s nászukból híres, nagy királyok származnak majd.

Így is történt. Európé, a szép türoszi királyleány Zeusz hitvese lett, mennyegzőjükön a három Hóra volt a násznép, s az isten ígéretéhez híven, a gyermekeik – Minósz, Szarpédón és Rhadamantüsz – nagy királyok lettek.