Paloták utáni vagy késő minószi kor

Paloták utáni kor vagy késő minószi kor, az i.e. 1520-tól 1200-ig terjedő időszakra tehető. A későbbi kutatók szerint hozzávetőleg 1400 – 1100 között számítható.
I.e. 1450 körül – akárcsak előzőleg a Régi paloták korának – természeti katasztrófa vetett véget a krétai aranykornak. A régészeti leletek alapján a sziget valamennyi települése azonos időben pusztult el. A paloták, a városok, a települések feltárt leletei szerint az épületek romba dőltek és elégtek.

Spiridon Marinatos professzor tisztázta a katasztrófa részleteit, aki szerint a Théra szigeti nagy méretű vulkánkitörés okozta földrengés és szökőár, a hamuhullás és több napig tartó sötétség vetett véget Kréta virágzó korszakának.

Marinatos professzor az Atlantisz-mítosszal hozta összefüggésbe a Krétát sújtó katasztrófát.

Az egy nagy sziget pusztulásáról szóló mítosz máig megfejtetlen talány és napirenden van a kutatók között, akik – ki-ki a maga nézetével és argumentumaival – a világ szinte minden táján keresik és vélik felfedezni is Atlantiszt. De ez más téma!

Wolfgang  Schiering gondos talajvizsgálatai alapján feltételezi, hogy az 1450-es évi földmozgások regionálisan hatottak és nem érintették egyforma erősségben az egész sziget területét. 

A későbbi kutatások kimutatták, hogy Knósszosz valószínűleg csak i.e. 1375-ben dőlt romba végleg, de pusztulásának oka még nem tisztázott véglegesen.

Más kutatások értelmében Krétán, nagyjából a katasztrófával egy időben, achájuk vetették meg a lábukat. Egyes kutatók szerint az achájok jelenléte Krétán már i.e. 1500 körül kimutatható.

Mások feltételezik, hogy a természeti katasztrófa következtében nem csak az épületek és az erdők vesztek oda, de Kréta hatalmas kereskedelmi flottája is, így a sziget elvesztette a kapcsolatot a szárazfölddel.

Annyi biztos, hogy Kréta nem tudta kiheverni a természeti katasztrófa okozta pusztítást. Gyarmatait elvesztette s ezzel megszűnt a krétai kultúra kisugárzása is.

A kutatások eddigi eredményei szerint Knósszosz pusztulása, körülbelül i.e. 1400 után, már semmiféle újabb lendület nyoma nem mutatható ki Krétán a minószi kultúra fejlődésében.

Az új uralom biztos jele a korszakból fennmaradt kevés falfestmény s főleg a kerámiában meghonosodó új, az un. palotastílus is, melyet az elvontságra és képletességre való hajlam, a tematika elszegényedése jellemez.

A phaisztoszi diszkos. Bizonyos kutatók szerint épp a lineáris B írás megjelenése utal az acháj hódításra, mikor is Minósz trónjára acháj király lépett, aki kiterjesztette hatalmát az egész szigetre. 

A Phaisztoszban talált híres diszkosz, melynek írása a mai napig talány a tudósok előtt, bizonyára sok kérdésre ad majd feleletet, ha a nyelvészeknek sikerül végre megfejteniük a rá vésett szöveget.

Más leleteket viszont már sikerült értelmezniük a kutatóknak. A knósszoszi palota romjai közül és a peloponniszoszi Püloszból származó agyagtáblácskákon görög nyelvű gazdasági számadások vannak.

Az írásmód és az írásjelek a krétai lineáris A írással mutatnak szoros kapcsolatot. Az un. lineáris B írású szövegek igen nehezen olvashatók, mert a nem görög nyelv sajátosságaihoz idomított írástechnikát a krétai írnokok csak nehezen adaptálhatták a görög nyelvre, de épp ez utal nem görög voltára.

A késő minószi kor sírmellékleteiből ugyancsak ebből az időből származó fegyverek kerültek elő, például kardok, tőrök, ami korábban nem, vagy csak esetlegesen fordult elő a Krétán feltárt leletek közt.

Ebből arra következtetnek a kutatók, hogy a harcos achájok elfoglalták a krétai uralkodó osztály helyét, de megőrizték és asszimilálták a krétai civilizáció és kultúra hagyományait és élvezték elért eredményeit.