Új paloták kora

Az Új paloták kora, 1700 és 1400 között, a krétai kultúra fejlődésének a csúcspontja. Ekkoriban Kréta szigete a Mediterráneum egyik legjelentősebb gazdasági és kereskedelmi központjává lesz. Kréta tengeri nagyhatalom, melynek áruval megrakott könnyű gályái vagy három évszázadon át folyamatosan járták a vizeket.

Fő termékei a bor, az olaj, a fűszerek, a szép kerámiaedények és finom mívű ékszerek, valamint a különböző bronzeszközök, melyek eljutnak mind az Égei-szigetekre és Egyiptomba, mind a szárazföldi Hellaszba és Szicíliába. 

A kereskedelmi kapcsolatok eredményeként Kréta gyarmatokat létesít, mind az Égei-szigeteken, mind Rodoszon és Kis-Ázsiában, de még a Peloponniszosz-félszigeten is.
Krétán az új paloták eleinte a régiek romjaira épülnek, de fényűző berendezésük, gazdag díszítésük felülmúlja a korábbiakat. 

A paloták körül aztán forgalmas kikötők és népes városok épülnek. Ezek utcái kövezettek, házai emeletes kőépítmények. Ekkor már léteznek fazekas-, szövő- és ötvösműhelyek, valamint olajprések.

Az új palotákat és városokat jól megépített utak kötik össze, s mivel Knósszosz  volt a legnagyobb palota, a kutatók feltételezik, hogy itt egységes hatalom jött létre, melynek uralma és befolyása az egész szigetre kiterjedt.

Marinatos professzor szerint a sziget hatalmi harcának emléke sejthető a Minósz király és két testvére, Rhadamantüsz és Szarpédón vetélkedéséről szóló mítoszban.

A krétai mítoszokról és palotákról a Knósszosz fejezetben szólok részletesebben, itt csupán megemlítem, hogy az Új paloták korában a nagy paloták mellett kisebb, un. villák és épültek Kréta északi és déli partjain, melyek feltehetően a helyi előkelőségek, földbirtokosok vagy fejedelmi helytartók – megnevezésükre nincs írásos dokumentum – rezidenciái lehettek.

– Lineáris A írás. Mindez a gazdasági és társadalmi fejlődés együtt járt az írásbeliség megjelenésével. Sajnos, a knósszoszi palota i.e. XVI. századi rétegeiben talált feliratos táblácskák, melyeket a szakirodalom lineáris A írással készült táblácskáknak nevez, minden eddigi kísérlet ellenére még nem nyertek megfejtést, nyelve ismeretlen.

– Krétai freskók. Az Új paloták kora jó hatással volt a művészet fejlődésére is. A krétai kultúra és művészet több évezredes, szinte önálló fejlődésének betetőzése ez a korszak.

Az i.e. XVII. sz. elejére datálhatók a paloták és villák termeinek színes freskó díszítései. Ebből a korai időszakból fennmaradt színes falfestmények és a sírmellékletekből előkerült tárgyak hihetetlen magas művészi színvonalról tanúskodnak. A legismertebbek a Knósszosz-i palota híres freskói.

– Krétai kisplasztika. A krétaiak, a feltárt leletek alapján, bizonyára nem kedvelték a monumentális szobrokat, de a kisplasztika terén igen figyelemre méltó teljesítményeket értek el. 

A szobrok az Új paloták korában is főleg kultikus célokat szolgáltak. Jellegzetes alakok a knósszoszi palota szentélyéből előkerült kis fajansz szobrok, a kígyós istennők vagy a tilisszoszi villából származó imádkozó férfi bronz- s egy akrobatát ábrázoló elefántcsont szobrocska.

Az istennő-szobrok nem csak a kor matriarchátusi jellegére utalnak, de szemléletesen érzékeltetik a kor női viseletét is. Valamennyi istennőt jellegzetes krétai ruhában ábrázolták a művészek: az alakok hosszú, földig érő fodros szoknya fölé kis kötényt és szorosan összefűzött, rövid ujjú, gazdagon hímzett mellényt viselnek, ami kiemeli és szabadon hagyja a keblüket.

Kréta művészetében az ugyancsak kultikus szerepet betöltő bika-ábrázolások is megtalálhatók. Léteznek zsírkő, alabástrom, márvány, lapis-lazuli, bronz, arany, ezüst hegyikristály kisplasztikák. 

Ugyancsak az Új paloták korából származnak az elefántcsontból vagy zsírkőből készült domborműves vázák, a különféle kelyhek, csészék és a különleges, bika- vagy oroszlánfej formájú ivóedények.

– A krétai kerámiában az Új paloták korában folytatódik a Kamarész-stílus hagyománya, de ez is magasabb fejlődési fokra ér.

Az addigi stilizált állati és növényi motívumok hihetetlen változatossága mellett megjelennek a tengeri élőlények is mint a tengeri csillagok, a kagylók, a tintahalak vagy polipok, amiket olyan élethűen festenek meg, mintha épp összeroppantani látszanának a kecses vázákat, kancsókat, amforákat.

– A pecsétlőkövek kivitelezése is a tökély szintjére emelkedik ekkor. Az Új paloták korában már drágakőből és aranyból is készülnek ezek a tárgyak, s egyesek valóságos kompozíciókat ábrázolnak, mint például a vallási jelenetek, egy harci szekér vagy a gondosan kidolgozott állatfigurák.