A Meteóra-kolostorok történelme

A Meteóra hangulata egyedülálló. “Ez azon Isten által oltalmazott „Szent Föld”, ahol a századok során sok szent, aszkéta és mártír, azaz thebaisz élt. Az a hely, ahol a múlt atmoszférája harmonikusan egybeforr a jelen hangulatával, a hely, ahol hittel, hűséggel és alázattal könyörög a hívő Istenhez: erősítse meg a lelkeket, hogy tovább vihesse egyházunk nagyszerű tradícióit, nemzeti örökségünket.
A Szent Meteóra, miként minden görög kolostori szerzetesrend, sértetlenül megőrizte az őskereszténység életvitelét: „Krisztusban élni” – „Chrisztozoi”

„A szerzetesség több mint életeszme, ez a kereszténység kintesszenciája, annak legtökéletesebb és legkövetkezetesebb önkifejeződése” – olvashatjuk egy helyi kiadású képeslapgyűjtemény hátlapján, több nyelven is. – Minden zarándoknak szívből kívánjuk, hogy a szent köveken megtett út és az ég felé szálló imája hozzásegítse őt és a családját Isten áldásához.”

Nos, nem tudom, ezt hányan olvasták el akár ily elnagyolt fordításban is, de a vidáman nyüzsgő turisták tömege távolról sem tűnt magába szállt zarándokok alázatos seregének.
Korunk embere számára nehezen érthető ennek a még nem is egy évszázaddal ezelőtt a világtól görcsösen elzárkózó, sziklaoszlopokra települt kolostorrendszernek a világa. 

Bár a modern időkben a szerzetesközösségek  száma és hatalma egyaránt csökkenőfélben, a Meteóra híres „ég és föld között lebegő” kolostoraiban még ma is a középkor misztikus és dogmákkal teli univerzumába csöppen a látogató.

A kolostorvidék keletkezési körülményei, hiteles történelmi adatok híján, csak a hagyományok alapján rekonstruálható.

E szerint az első remeték a felbomló, XI-XII. századi Bizánc belső zavargásai elől menekültek Thesszáliába, ahol a nehezen megközelíthető sziklákba vették be magukat, de bizonyítható módon csak a XIV. sz. derekén kezdődött meg a kolostori élet, mikor Thesszália hol a szerb nagyfejedelemségekhez, hol Bizánchoz tartozott. A törvényes rend gyengesége miatt akkoriban napirenden volt az útonállás, a rablás s ezért sokan kerestek Istennél biztonságot.

A helyre jellemző, hogy a kolostorok tekintélyének és gazdagságának a gyengülése nem a későbbi török hódítás és a Porta uralma következménye volt, hisz a törökök tiszteletben tartották a kolostorokat, sőt  megerősítették a kiváltságaikat is. De a kolostorok egymás közti rivalizálása és a belső villongások hatására csökkent a szerzetesek mély és odaadó vallásossága.

A XVI. században bekövetkezett némi fellendülés, ekkoriban renoválták a freskókat, de a XVII. századtól már feltartóztathatatlanná vált a hanyatlás. A szerzetesek, görögül: kalogheri, vagyis jó öregek száma egyre fogyott, s ezért egyre több kolostor vált gazdátlanná. Így a törökök csak átalakították az üres épületeket: egyeseket börtönné, másokat kaszárnyává.

A következő két évszázad is inkább pusztította mint gyarapította a Meteóra épületeit és kincseit. A XIX. században Mohammed Ali hadserege dúlta fel s fosztotta ki az akkor még sok értékes kéziratot, könyveket, ikonokat s más kincseket őrző kolostorokat. Legutóbb pedig a II. világháború okozott súlyos károkat a kolostoroknak.
Korunkban a Meteóra néhány még működő kolostora egyházfője a trikalai püspök, de mindössze néhány tucatnyi szerzetes és apáca él itt.