A halott bizánci város

Misztra ragyogása és nagysága odaveszett, de miután a művészek és filozófusok elmenekültek, a mesteremberek, különösen a selyemfonók helyben maradtak és  mikor 1687-ben megjelent Morosini a velencei zsoldosaival, még a 42.000 lakosú, biztos gazdasági alapokon álló Misztra városára talált, ahol a selyemfonás volt a legjelentősebb foglalkozás.
A nemzeti függetlenségi harcok szele Misztra várost is magával ragadta. 1770-ben, az Orloff felkelés nyomán, orosz segítséggel egy időre sikerült Misztra városának leráznia a török igát, de hamarosan a török zsoldban harcoló albánok visszafoglalták és felgyújtották.
Aztán az 1821-es forradalomban Misztra visszanyerte szabadságát, de 1825-ben, Ibrahim pasa ismét megostromolta az egyiptomi csapataival, de sikertelenül.

Kudarcát gyújtogatással torolta meg, Misztra halálra volt ítélve.  Ez után építették fel az új Spártát. Közben a régi Misztra teljesen lerombolódott s mindössze néhány kolostorban maradt élet.

A XX. század elején tudósok és régészek bolygatták meg a halott város nyugalmát.