Kirándulás a Tajghetosz felé

Aznap Misztrába készülődött a kirándulócsapat. Örömmel fogadtam a lehetőséget, hogy visszatérhetek a Tajghetosz-hegy (vagy Taügetsoz) 2400 m magasságig nyúló, éles metszésű tömbjéhez, hogy nappali fényben is gyönyörködhessem a Tajghetosz kékes színben pompázó, komor csúcsaiban és az Evrótász folyó (vagy Eurótasz) völgyének pompás zöldjében, melyet ezen a vidéken nem égetett ki annyira a nyár melege.

Napfényes, 30 fokos meleg napot ígértek a meteorológusok, de ígérték, hogy a Tajghetosz közelében már kellemes szellő enyhíti a levegőt.

Közben rég elhagytuk Argolisz termékeny síkságát, el Tripoliszt, s ismét veszélyes emelkedőn jártunk a Tajghetosz felé, mikor egy kopár hegyoldal mellett hirtelen leállt a mindig gyors ütemben haladó buszunk.

Egy ideig tanácstalanul várakoztunk, egyesek leszálltak, visszatértek, végül mindenki fecsegni kezdett, mindenféle balesetet ecsetelve, mely sajnos, előfordul a Tajghetosz felé.
A busz felső szintre ritkán jutott fel, mi történik lenn, a sofőr és idegenvezető körül.
Mikor kinéztem kényelmes, páholyszerű helyemről, a távolban a „testvérbusz” idegenvezetőjét pillantottam meg. A lehető leggyorsabban közeledett. Fujtatva, kimelegedve, idegesen.