Mükénai és Olümpia ellentéte

Mükénaiban nagyon érdekes tapasztalatot éltem át.
Olümpia romjai közt, bár a fenséges látvány mellett nagyon kicsinynek éreztem magam, a hatalmas rommező minden szöglete fölemelő hatással volt rám.

Az Olümpia-i Zeusz templom egyetlen oszlopának alapzata is szinte meghaladta a fejmagasságom, a tágas Olümpia-i szent liget harmóniája mégis szabadságérzetet keltett bennem, Mükénai-ban pedig, bár a kőtömbök  hatalmas mérete akár ember feletti erő beavatkozását is sugallhatta, minden kicsinek tűnt, végesnek.

Mükénai nehézkes, alacsony falmaradványai a mélybe irányultak, mely szorongást, a bezártság érzetét keltette bennem.

Mükénai falai közt mintha rabságba estem volna, mintha valamely ismeretlen gonosz erő a föld gyomrába vonzott volna!
Hosszasan elgondolkodtam a két helyhez – Mükenai és Olümpia – helyhez főződő legendák és mítoszok világáról: vajon a mítoszok határozták meg a hely hangulatát, vagy a hely hangulatából születtek a mítoszok?

Olümpia egykori disze, a Niké-szobor megcsonkultan is könnyedén szárnyaló alaknak tűnt, mintha bármely pillanatban akár a kedvemért is földre szállna, hogy bátorító, gyöngéd mozdulattal adja át az olajfaágat… Mükenai várában, az előttem álló, viszonylag kis háromszögbe „préselt” két fej nélküli állattestet viszont fenyegetőn hatott.

Ezek az oroszlánok lábukat nem pihentetik – miként az elfáradt Hermész támaszkodik rá könnyedén könyökével a fatörzsre -, hanem testük egész súlyával ránehezednek mancsukkal az oltárra, miként a gőgős győztes veti meg lábát a földre tepert ellenfélen.

Nos, Mükenaiban én még nem találtam el a megfelelő jelzőt, de azt hiszem, hogy a hozzáértők által „rendkívül hatásos”, „fenséges”, „tiszteletet parancsoló” vagy „félelmetes” jelzővel illetett oroszlánkapu mindenként meghatározza a belépő hangulatát – kinek-kinek az alkata, a fantáziája, a felkészültsége szerint.

Engem még a Mükenai kapu mérete is vitatkozásra sarkallt: azért épp „csak” akkora, mert a küklopszok nem találtak magasabb követ Mükénai szikláin a monumentális keresztgerenda fenntartására.

Persze, bután viccelgetek, de Olümpia Altiszához képest Mükenai kapuja, az óriási alkotókövek ellenére, kicsinynek tűnt.
Vagy talán épp ezért – optikai csalódás!

Vagy mert Olümpia rommezőjétől eltérően,  a Mükenai fellegvár bejáratnál olyan sokan álltak, hogy nem volt alkalmam nyugodtan szemügyre venni.