Mükéné és Trója – történelem

Elnézve a romjaiban is bevehetetlennek tűnő Mükénai fellegvár fekvését, a megmaradt falak állását, kétségtelennek tűnt, hogy a kései bronzkor két földközi-tengeri riválisa, Trója és Mükéné nem csak a szép Heléna bájaiért kelt harcba.

Mikor i.e. 1200 körül Mükénai királya, Agamemnón – a „népek pásztora” miként a nagy költő mondja – hadba indult a szövetséges achájokkal, hogy legyőzze Tróját, kétségtelen, hogy gazdasági okok is sarkallták.

Csakhogy a trójai győzelem után, Mükénai maga is a legyőzött sorsára jutott. A sok családi ellenségeskedés és a belső harcok sora legyengítette Mükénait, melynek vesztével a kor legmagasabb rendű civilizációja és a mükénéi kultúra alkotásai is mind odavesztek.

A dór pusztítás után Mükénai már nem volt képes visszanyerni egykori erejét.

Hérodotosz még hírt ad arról, hogy  a méd háborúban mükénéi csapatok is részt vettek, a spártaiak oldalán. És Leonidász seregében szintén harcoltak mükénéiek, i.e. 480-ban, Thermopülainál.

De i.e. 468-ban a féltékeny argosziak megtámadták Mükénait és lerombolták. Lakosai Macedóniába és más vidékre menekültek.

“Az erős bástyájú Mükénai” tehát romba dőlt – de épp a leomló várfalaknak köszönhető, hogy megmaradt az, amit korunk ismét láthat.

Két évszázaddal később új várost alapítottak Mükénai romjain. Ez azonban csak átmeneti virágzás volt, mely után Mükénai elnéptelenedett.

Mikor i.sz.II. századában Pauszaniász arra járt, már csak Mükénai elhagyott romjait, a várfal maradványait látta.

Századok múltak, mígnem a XVIII. sz. végén európai utazók – ma kulturális turizmusnak mondanánk – figyeltek fel a romokra.

Az Oroszlánkapu heraldikus szerkezetű domborműve azonban megtévesztőn hatott – középkori erődítménynek vélték.

Hiába, mindenki mindenben, igy Mükénai maradványaiban is, azt látja mindig, amit akar – amit tudása, tapasztalata és alkata diktál.

Szegény tudósok, ahol nincs konkrét bizonyiték, nem könnyű kiigazodniuk a sok feltevés között!