Mükénéi irodalom és művészet

A lineáris B-írású táblák és a többi feltárt kincs tanúsága szerint a mükénéiek a miniatűr-művészet mesterei voltak: kiváló ékszerészek, drágakővésők.

Mükéné művészetében az elefántcsont-faragás tűnik a legbiztosabb és legkifinomultabb kifejezési formának. Ezzel együtt, vannak adatok, hogy a mükénéi mesterek megtanulták a legkeményebb kövek művészi megmunkálását is. Találtak például olyan darabokat, mint az ametisztből nagy művészettel faragott edények, valamint egy tejfehér, barna sávos achátfajtából való, a mükénéi művészet remeke. De ezt az elegáns követ inkább pecsételő-kőnek és tőrmarkolatnak használták a művészek.

Az érdekes az, hogy a Mükénai lakóházaiban talált lineáris B-táblák nem tartalmaznak semmiféle konkrét történelmi dátumot, királyok vagy előkelőségek nevét. És nem szólnak művészetről, irodalomról.

A püloszi lantjátékost ábrázoló művészi freskó viszont arra enged következtetni, hogy abban a korban a költészet, vagyis irodalom, élőszóban terjedt. Ezt igazolják a homéroszi eposzok is, melyek eleinte előszóban maradtak fenn. A mükénéi királyok nevét is valószínűleg az élőszóban terjedő irodalom révén tartották számon a művészet iránt érdeklődők.

És mégis, annak ellenére, hogy a lineáris B írású táblácskák nem az irodalom és művészet egyes részleteit hanem kizárólag számadásokat tartalmaztak, sokatmondóak. Ha e hatékony könyvelési rendszert figyelembe véve tanulmányozzuk a művészeti alkotásokat, gazdag szellemi életre következtethetünk, melyben volt helye a művészet és irodalom fejlődésének.