Mükéné

Közben elértem a küklopikus várfal észak-nyugati sarkán nyíló Oroszlánkapuhoz, Mükenai legjellegzetesebb épitményéhez.
Íme, a híres kapu, mely elé az álnok Klütaimnesztra kiterítette a trójai háborúból győztesen visszatérő Agamemnón tiszteletére a vörös szőnyeget! – Ez lenne a napjainkig fennmaradt tiszteletadás jelének az eredete?  – Nos, Mükénaiban az a szőnyeg a közelgő tragédiát, az acháj vezér halálát jelezte [...]

Mükénaiban nagyon érdekes tapasztalatot éltem át.
Olümpia romjai közt, bár a fenséges látvány mellett nagyon kicsinynek éreztem magam, a hatalmas rommező minden szöglete fölemelő hatással volt rám.
Az Olümpia-i Zeusz templom egyetlen oszlopának alapzata is szinte meghaladta a fejmagasságom, a tágas Olümpia-i szent liget harmóniája mégis szabadságérzetet keltett bennem, Mükénai-ban pedig, bár a kőtömbök  hatalmas mérete akár [...]

Budapesten vettem az első magyar nyelvű, Mükenai vonatkozású könyvemet. És már akkor, ott Budapesten, elképzeltem, vajon hogyan éltek Mükenaiban az emberek?
Miként tudtak meghúzódni Mükénai akropolisza kis területen, összezsúfolódva? És mégis… vagy, ismét, épp ezért… milyen gyönyörű bútoraik voltak! Milyen szép használati eszközeik!
És a Budapesten vett könyv szerint,  milyen pompások lehettek a palotáik!

Ahogy Mükénaiban átjutottam  az Oroszlánkapuban fényképezgető kulturális turizmusnak hódolók csoportján, újabb ember-torlaszok következtek.
A körkörös ásatási terület keskeny útjain nyüzsögtek a kíváncsiskodók. Pontosabban, álldogáltak, mint a kulturális turizmus megannyi papja.

Elnézve a romjaiban is bevehetetlennek tűnő Mükénai fellegvár fekvését, a megmaradt falak állását, kétségtelennek tűnt, hogy a kései bronzkor két földközi-tengeri riválisa, Trója és Mükéné nem csak a szép Heléna bájaiért kelt harcba.
Mikor i.e. 1200 körül Mükénai királya, Agamemnón – a „népek pásztora” miként a nagy költő mondja – hadba indult a szövetséges achájokkal, hogy [...]