Mükéné

A mükénéi lakóházak maradványai

A mükénéi ásatási területen, közvetlenül a faluba vezető út mentén, több lakóház maradványa van. Ezek a lakóházak jobbára a bennük feltárt kincsekről lettek elnevezve. Ilyen például a pajzsok vagy „szfinxek háza”, melynek feltárásakor került elő a híres „harcos váza”, amitől a nevét kapta és aminek a festett fríze lándzsával és pajzzsal vonuló mükénéi katonákat ábrázol. Folytatás »

A lineáris B-írású tábla

Mükénében ugyancsak az „olajkereskedő háza” volt az, ahol olyan táblácskákra bukkantak, melyekre gazdasági számadásokat véstek. Ezek lineáris B-írású tábla néven ismeretesek.

Folytatás »

Mükénéi irodalom és művészet

A lineáris B-írású táblák és a többi feltárt kincs tanúsága szerint a mükénéiek a miniatűr-művészet mesterei voltak: kiváló ékszerészek, drágakővésők. Folytatás »

Ókori temetkezési szokások

A kornak megfelelő temetkezési szokások szerint az egész mükénéi Görögországban monumentális tholosz-sírokba temették az uralkodó család és az előkelőség tagjait, melyek közül Argolisz, főként Mükéné emlékei a legismertebbek. Folytatás »

A mükénéi ókori sírok kincsei

Az ókori sírokba a  halott mellé olyan mindennapi használati eszközöket és tárgyakat valamint kincseket helyeztek, melyeket nélkülözhetetlennek véltek a túlvilágban és az oda vezető úton. Pontosabban az ókori sírokba olyan személyes kincseket, ékszereket, fegyvereket valamint agyagedényeket, amikre a halottnak még szüksége lehet.

Ezen kívül az ókori sírok kincsei közt jellegzetes, világos színű, általában nőt ábrázoló agyagszobrocskák is voltak. Folytatás »

A dromosz

Az eddig látott aknasíroktól és romba dőlt tholoszoktól eltérően, a sír, melyhez közeledtem, nagyon jó állapotban állt.Ahogy felfelé haladtam a tholosz kváderfalazattal védett dromoszán, úgy éreztem, hogy mindabból amit addig olvastam, semmi sem közelíti meg az elém táruló látvány nagyszerűségét. Folytatás »

A tholosz

A mükénéi fellegvártól alig 500 méternyire áll a környék másik nevezetessége, a méhkas formájú tholosz. Ez Agamamnón sirja – vagy, ahogy hivatalosan nevezik, Atreusz kincsesháza. (Atreusz Pelopsz És Hippodameia fia, mükénéi király, Agamemnón és Menelaosz apja.) Folytatás »

Atreusz kincsesháza – a bronzkor építészeti emléke

Atreusz kincsesháza, a Panaitsza-domb keleti oldalába vágott, óriási kövekből formált tholosz, minden bizonnyal a bronzkor legnagyszerűbb európai építészeti emlékét képezi.
A szakértők jó ideig úgy vélték, hogy ez a tholosz i.e. 1350 körül épült, újabban viszont mindinkább teret hódít a vélemény, hogy  csak i.e. 1300-1250 táján, tehát mintegy 100 évvel fiatalabb. Folytatás »

Feketekupolás kincsesház, Mükéné

Az Atreusz kincsesháza kapunyílásán beáradó gyér szürkeségen kívül csak a néhány turista öngyújtójának a fénye világította meg a fekete kupolát, a hatalmas üres terem mégsem hatott nyomasztón.

Fekete, mert a helyi fáma szerint Atreusz kincsesháza kupolája köveit bekormozta a fáklyák füstje. A kincsesházat ugyanis bizonyára már az ókorban kifosztották – legalábbis, hogy Pauszaniász említést tesz Atreusz sírkamrájáról arra vall, hogy már akkor tudtak róla.

Ám Atreusz kincsesháza üres kupolája aztán jó menedéket nyújtott: a középkorban meg a törökök idején a pásztoroknak, a nyájukkal együtt itt, a kincsesház kupolája alatt húzódtak meg a kedvezőtlen időjárás esetén. Akkoriban a kapuzat feletti háromszögön keresztül jutottak be a kincsesház  kupolája földdel és törmelékkel eltöltődött termébe.

Ezzel együtt, gondolom, nem csak a pásztorok tüze, hanem az egykori áldozati illatos füstölők nyomát is őrzik Atreusz kincsesháza fekete kupolája kormos kövei.
Az ősi nekropoliszban Atreusz kincsesháza és néhány nagyobb tholoszon kívül mintegy 100 sírra találtak, de léteznek közös sírok is, melyeket a domboldalba vágtak.

Az egyiket a helyi mítosz Oresztész sírjaként emleget, holott jóval korábbi Atreusz sírjánál. (Oresztész Agamemnón és Klütaimnesztre fia, aki megbosszulja apja halálát.)
De eddig még mindig találkoztam kimondottan lokális vonatkozású adatokkal, melyek valamely epizód helyének vallják saját lakóhelyüket, az egész görög földre kiterjesztve így a mítoszok színterét.

Sajnos, vannak akik másképp viszonyulnak az ősök emlékéhez, miként a többi kincseházat, ezt a sírt is kifosztották, még az ókorban.

Kirándulás a Tajghetosz felé

Aznap Misztrába készülődött a kirándulócsapat. Örömmel fogadtam a lehetőséget, hogy visszatérhetek a Tajghetosz-hegy (vagy Taügetsoz) 2400 m magasságig nyúló, éles metszésű tömbjéhez, hogy nappali fényben is gyönyörködhessem a Tajghetosz kékes színben pompázó, komor csúcsaiban és az Evrótász folyó (vagy Eurótasz) völgyének pompás zöldjében, melyet ezen a vidéken nem égetett ki annyira a nyár melege.

Napfényes, 30 fokos meleg napot ígértek a meteorológusok, de ígérték, hogy a Tajghetosz közelében már kellemes szellő enyhíti a levegőt.

Közben rég elhagytuk Argolisz termékeny síkságát, el Tripoliszt, s ismét veszélyes emelkedőn jártunk a Tajghetosz felé, mikor egy kopár hegyoldal mellett hirtelen leállt a mindig gyors ütemben haladó buszunk.

Egy ideig tanácstalanul várakoztunk, egyesek leszálltak, visszatértek, végül mindenki fecsegni kezdett, mindenféle balesetet ecsetelve, mely sajnos, előfordul a Tajghetosz felé.
A busz felső szintre ritkán jutott fel, mi történik lenn, a sofőr és idegenvezető körül.
Mikor kinéztem kényelmes, páholyszerű helyemről, a távolban a „testvérbusz” idegenvezetőjét pillantottam meg. A lehető leggyorsabban közeledett. Fujtatva, kimelegedve, idegesen.