A kéknefelejcs színű tengeri csiga

Érdekes lett volna nekivágnom a Nauplia kijáratától induló, a Palamidi-sziklaoromra vezető lépcső-szerpentinnek, de közeledett a meghatározott indulási idő. Akik mégis nekiindultak, jobbára valamennyien hamarosan visszafordultak. Persze, autóút is vezetett a magasba.
Így inkább csak elképzeltem, hogy a csúcshoz felkígyózó lépcsősor minden fokáról több és több szépség tárulhatott volna elém a domb alján húzódó városból és a tenger végtelenéből.

Útban a parkoló felé viszont még végigsiettem az üzletsoron. Egyik tengeri csigákat, kagylókat s egyéb tengeri csodákat kínáló bolt szürkésbarna, fehér s mindenféle halvány gyöngyház- és homokszíne kellemes egyvelegében parányi nefelejcskék folt csillant fel a nap fényében. De amint továbbléptem, beleolvadt a monokróm látvány finom árnyalatába.

Visszafordultam, mert azt a kék árnyalatot még sehol sem láttam – gyöngyházfényű, tompán fénylő kéknefelejcs! A tengerfenék kincsei közt szokatlannak tűnt a kéknefelejcs szín.
Ekkor láttam, hogy az egy érett cseresznyénél alig nagyobb, szépen csavarodott tengeri csiga. S ha a nap fénye nem épp abban a szögben esik rá, észre sem veszem – persze, hogy megvettem azt a kéknefelejcs színű tengeri csigát!

Azóta is csodálkozom, miként lehet ilyen színe egy tengeri csigának? Mégsem akartam megvizsgálni, hogy valódi-e az a kéknefelejcs szín, nehogy valami festett, talmi csecsebecsének bizonyulna az a kéknefelejcs színű tengeri csiga!

Ez a kéknefelejcs színű csiga így szép, ahogy van. Így emlékeztet a helyre, ahol rátaláltam.