Nauplia, vagy Nafplia

A modern városkép ellenére, Naupliáról már a korai antik források is beszámoltak.

 I.e. a 3. évezred vége felé már lakott terület volt. Az egykor önálló Nauplia város, i.e. VII. sz. utolsó negyedében  – más források szerint már a közepétől – Argosz  hatalma alá került. A II. messziniai háborúban ugyanis a spártaiakkal, az argosziak riválisával szövetkezett. A győzelem után Argosz a legyilkolt lakosság helyébe messziniaiakat telepített, a várost megerősítette, mígnem a maga, valamint Mükénai fő kikötőjévé építette ki.

Az i.e. 300-ban megerősített fal még ma is látható.

Időközben Napflion, vagy Nauplia, fokozatosan hanyatlani kezdett és a római korra már elnéptelenedett. Pauszaniász részletesen szól a környező jelentősebb helyekről, még az elhagyott településekről is, de Naupliát meg sem említi.

Bizánc utolsó évszázadaiban viszont a város ismét életre kelt. 1180-ban Manuel Comnenosz, bizánci császár a gazdag naupliai Theodorosz Szguroszt nevezte ki a vártorony védelmezőjének. Őt a fia, Leonidasz követte, aki a Boniface de Montferrat és  Geoffroi de Villeharduin lovagokkal szembeni ellenállásával szerzett magának hírnevet.

Halála után, 1210-ben, amikor a lakosság kitartó küzdelme ellenére, a francia lovagoknak, Geoffroi de Villeharduin vezetésével, csak sikerült meghódítaniuk Naupliont, az viszonylag már ismét jelentős és megerősített városka volt, s jobbára az is maradt a középkor végéig.