Nauplia nevezetességei

Magam is érdeklődve jártam be Nauplia nevezetességeit. A Plateja Szindagmatosznál kezdtem, vagyis az Alkotmány tér-i régi török mecset, a Vuleftika épületével, ahol az új világ első nemzetgyűléseit tartották.

Ebben a tulajdonképpen Hajózási Hivatalnak épült hamisítatlanul velencei stílű, 1713-ban emelt palotában kapott helyet az Archeológiai Múzeum, mely értékes freskótöredékeket és a környék más antik leleteit, főleg tirünszi és mükénéi vázákat, amforákat őriz.

Hasonló figyelmet érdemeltek Nauplia Népművészeti Múzeuma sajátos helyi szépségű kincsei, a Hadtörténeti Múzeum komor dokumentumai, a szabadságharcra vonatkozó tárgyi emlékei. Sajnos, az írásos relikviák ismét eszembe juttatták, hogy mennyire értékét veszti az ember, ha szellemileg ismeretlen térbe kerül.

De Nauplia univerzális értékű kincsei hamar helyrebillentették a magabiztosságom.
Nauplia, a velencei provincia fővárosaként, nagyon szép templomokkal is gazdagodott. Ilyen az 1702-ben épült Szent Szpiridon, mely előtt meggyilkolták az új Görögország első államfőjét – falában máig jelzik a helyet, ahová a gyilkos golyó becsapódott -, vagy az 1713-ból való Szent Miklós templom, s különösen a Szent György templom, melyben Leonardo da Vinci „Utolsó Vacsora” c. remekművének, egy olasz festő által készített reprodukciója található.

A szabadba érve, nyelvismeret nélkül is megcsodálhattam Nauplia internacionális hangulatát, ahol a velencei paloták és a neoklasszikus villák épp oly harmonikusan keverednek, ahogy a tereket szegélyező olasz és görög éttermek.