Tradicionális görög illatok és aromák

Nauplia árnyas, lépcsőkben végződő szűk kis utcáit jártam. A klasszicista emeletes villák, a kovácsoltvas erkélyek és míves ablakrácsok a XIX. századi Európa polgári világába repítettek.

Ez a sajátos hangulat fogadott a kávéházban is, ahova betértem egy tradicionális módon, forró homokban főzött illatos kávéra. Az 1898-ban megnyílt „To Kafeneio” tradicionális görög csemegéket is kínált. Már az ajtóban megérződtek a kellemes, sajátosan görög illatok és aromák. Még az italokból és a különböző esszenciájú fagylaltokból is a kellemes, helyi illatok és aromák érződtek ki. Persze, a világmárkák sem hiányoztak, de én fontosnak tartom, hogy mindig azt kóstoljam ami a helyre jellemző.

Az édességeket megvásárolhatók, hazahozhatók, az illatok és aromák viszont mindig örök nosztalgia marad. De még a görög parfüm is ott másként hatott és itthon megint más az illata, ha magamra permetezem.

Talán a tenger felől érkező sós pára s a levegőben lengő ciprus meg számtalan egzotikus virág bőrömbe ivódott illata, tán a szabad levegőn száradó ruhanemű frissessége, az elfogyasztott zamatos gyümölcsök és az olajbogyóban gazdag, helyi fűszerekkel ízesített saláták aromája és a vaníliás, mézes, mandulás, pisztáciás, fahéjas s még ki tudja hány titkos esszenciával édesített sütemények meg az uzó és a görögkávé adja azt a csalhatatlan keveréket, melyet sajátos görög illatként könyveltem el érzékvilágomban.

Persze, ez is szubjektív impresszió, hisz más tán inkább a birka faggyú és fokhagyma, a halpiacok szagát kedveli s azonosítja a hellyel.